újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Karácsonyi készülődés

Látogatók száma: 37

Ilyenkor, a mikulás utáni hétvégén, útnak indítom a családomat, férjemmel az élen, hogy menjenek, látogassák meg a nagyszülőket, és két napig haza se jöjjenek.

A kocsit úgy megpakoljuk, mintha nem két napra, hanem két hónapra mennének. Nem mondok nagy nóvumot azzal, hogy ahány háztartás, annyi szokás, mind a karácsonyi asztalra kerülő süteményfajtákat, mind az elkészítésük módját illetően, ezért már évek óta szokásommá vált, hogy három háztartás számára vásárolom meg az ünnepi asztalra kerülő édességek alapanyagát. Liszt, cukor, élesztő, sütőpor, méz, mazsola, mandula, tej, tejszín, vanília, kakaó, fahéj, citrom, margarin, vaj, tojás, díszítő cukrok, porcukor, gesztenyemassza, süteménybevonó csokoládé, dió, mák, megannyi kelléke a karácsonyi nagy süteménysütési akciónak.

Amikor háromfelé osztom, a férjem elmenekül a gyerekekkel, vagy színházba mennek, vagy moziba, mert nagyon jól tudják, hogy figyelmet igényel ennyiféle anyag szétosztása, és nem zavarhatnak jelenlétükkel, már csak azért sem, mert a fiam a mazsolának, a lányom meg a méznek nem tud ellenállni és addig kóstolgatják, mígnem egyik kupacba már nem jut.

A három alapanyag egységből egyet-egyet a nagymamák kapnak, míg a harmadik itthon marad, saját használatra. Hasonlóképpen szétosztom a fenyőfára való szaloncukrot, csoki díszeket, habkarikákat és árvalányhajat, valamint az elmaradhatatlan csillagszórókat is, ezekkel lesznek teljesek a karácsonyi felkészülés alapanyagai.

Miután kellőképpen telepakoltuk a tízéves autónk csomagtartóját, először anyósomékhoz megy a családom, ide, Pestlőrincre, majd ebéd után indulnak az én szüleimhez, Jászjákóhalmára.

És nekem majdnem két napom lesz arra, hogy a karácsonyi ajándékozással foglalkozzak.
Nagy szerencsém van azzal, hogy nem csupán a családdal üljük meg a karácsonyt, hanem a két ünnep között a baráti körből két másik családdal is összejövünk, s megajándékozzuk egymást, így csak kétévente kell ajándékokat vennem, mert a közbeeső időben az előző évben kapott ajándékok megcserélésével megoldom az ajándékozást. Az édességen és italokon kívül megőrzöm őket és csak át kell csomagolnom, majd csinos kis kártyára ráírom, melyik, kié és ezzel gyakorlatilag túlesek a nagy gondon.

Karácsonyi csomagolóanyagot és a kártyákat már megvettem, nincs más hátra, mint elővenni a tavalyi ajándékokat és átcsomagolni.

Rettentő nagy szerencse, hogy a barátaink, a gyerekeink keresztszülei és a nagyszülők nem járnak egy társaságba, így gyakorlatilag minimumra csökken a lebukás veszélye.
Ma szombat van, munkanap, megint ledolgozunk valamilyen napot, már nem is tudom követni. Mára szabadságot vettem ki és képes vagyok ilyen haszontalanságokkal foglalkozni, mint az ajándékok átcsoportosítása, ahelyett, hogy mint minden harmincöt éves modern nő, belevetném magam valamelyik plázába és élvezném a nézelődés kéjes művészetét, s kigondolnám, ha lenne pénzem mit vennék meg, és mi az, ami akkor sem kellene, ha ingyen osztogatnák, innék egy finom kapucsínót, és megebédelnék valamelyik gyors étkezdében, amely egyben felér egy fogyókúrával, mert utána napokig hánynék és lefogynék vagy két kilót.

Mi az akadálya annak, hogy megtegyem?

Az ég adta világon semmi!

Nem muszáj éjjel aludnom, majd akkor csomagolgatok!

Mindössze az a baj, hogy egyedül nem nagy élvezet a plázázás, csakhogy a barátnőim dolgoznak. Semmi gond, nagy kislány vagyok már, gyorsan tusolok, felveszek egy rendes ruhát, laza smink és indulhatok.

A legközelebbi pláza mindössze két megálló villamossal, nem olyan nagy távolság! A mellékbejáratnál azonnal ott egy újságos, veszek néhány lapot és beülök az első kávézóba, ahol halk zene szól és méregdrága a kávé.

A politikai hetilapokon kívül, melyeket egyébként nem olvasok, minden újság nem szól másról, mintsem a celebek valós és valótlan ügyeiről, ki, kivel, mikor, hol, hogyan és mit csinált. Vagy csinálhatott volna. Vagy csinálhatna. Vagy éppen innen értesül arról, hogy mit tett vagy nem tett.

Éppen a kávém felénél tartok, amikor valaki megveregeti a vállam és megszólal egy mély férfihang:
- Szervusz, drága Hanna, megengeded, hogy leüljek?

Mielőtt felnéznék a magas, vékony fickóra, tudom, hogy nem lehet más, csak Kelemen Barna, akivel együtt jártunk az egyetemre, és ha igent mondtam volna neki annak idején, akkor most az ő felesége lennék.

Megiszunk Barnával még egy kávét, s annyira örülünk egymásnak, mintha igaziból randevúznák. Egy órát beszélgetünk, kiderül, hogy ő is megnősült és a feleségének, meg a gyerekeinek akar ajándékokat vásárolni, azért jött fel az Alföld közepéről, s nagyon jó lenne, ha ráérnék és segítenék neki, mert gyámoltalan a vásárlásban. Hát, az bizony igaz! Ha emlékezetem nem csal, hamarabb megold bármely bonyolult matematikai feladványt, mintsem vegyen egy kiló kenyeret.

Biztosítom, hogy ráérek, s magam is éppen ajándékokat akarok venni a férjemnek, meg a gyerekeimnek, úgyhogy hajrá, járjuk végig az üzleteket.

Délután kettőre mindkettőnk mindkét keze tele zacskókkal, meg flancos műanyag tasakokkal, és bár sokat költöttünk, nem érezzük annak súlyát, mert bevásárló kártyával fizetünk.
- Hannám, édes, meghívlak ebédre, de nem ide megyünk, hanem egy elegánsabb helyre.

Végül a Négy Muskétás étteremben költjük el ebédünket.
Mire végzünk, már sötétedik és felkapcsolják az ünnepi világítást.
Elered hó, a nagy pelyhekben, sűrűn esik.
Elbúcsúzunk. Barna még hazavisz és az autópálya felé veszi az irányt.

Véletlenül összecserélünk két ajándékot, mert mindkettőt egy helyen vettük, s azonos a csomagolásuk. Barna értékes karóráját találom abban a kis tasakban, melyben a férjemnek vett arany nyakkendőtűnek és mandzsetta gomboknak kellene lenniük.

Ó, én balga, nem adtam oda Barnának a telefonszámom, ő sem adta meg az övét, így nehéz lesz visszacserélni az ajándékokat. Megnézem az óra számláját, csak kétezer forinttal több annál, amit én vásároltam.

Máskor minden apróságon görcsölök, most meg eszembe sem jut izgulni azon, vajon mit szól majd férjem a karórához?

Vasárnap estére bacon szalonnába göngyölt csirkemájat sütök, alig egy kilónyit, nehogy éhen halljon a családom. Sütök mellé krumplit és savanyúság helyett szilvakompótot adok mellé.

Csacsognak a gyerekek, egész vacsora alatt az élményeiket mesélik.

Fürdés után, kilenc óra körül, alig tudom ágyba parancsolni őket, mert nagyon szeretnének segíteni nekem az ajándékok csomagolásában. Mire végre megnyugszanak, hogy másnap reggel iskola, és nem lehet álmosan dolgozatot írni, a férjem felfedezi a becsomagolásra váró ajándékok között a karórát.
- Édes Hannám, honnan tudtad, hogy régóta ilyen órára vágyok?

Költői kérdésre nem illik válaszolni. De azt nem tiltja semmi, hogy az érte járó jutalmat bezsebeljem!

A cikket írta: Yolla

0 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: