Lelki béke
Látogatók száma: 69
Van nekem olyan? – egyre többször teszem fel a kérdést.
Pedig tudom a választ. Nincs.
Miért vagyok békétlen? Magamnak köszönhetem?
Egyszer egy „hozzá értő” mondta: olyan nincs, hogy valaki önhibáján kívül kerül rossz helyzetbe.
Mi is a rossz helyzet? Másoké, a tied, ami megérint fájó lehet, igaz, nem egyformán. Nem tudod magad függetleníteni.
Adott a helyzet, jön az ünnep. Minden évben egyre lejjebb és képtelen vagy ellene tenni.
Lehetne egy vállrándítással elintézni: kit érdekel. Olyan nap, mint a többi.
De ez nem igaz, semmi sem olyan, mint a többi. A tegnap elmúlt, a ma van és te mégis a holnapokra gondolsz. Azokra a holnapokra, amik egyre rosszabbak.
Persze nagyon akarsz nem előre gondolni, csak hogy nem megy. Szeretnéd megölelni a szeretteid, de mindig mindenki világgá megy. Nem tehetnek róla, nem ők a hibásak.
Szeretnéd megölelni a barátaidat, az ismerőseidet, az egész világot. De nem lehet. Mindenki bezárkózik, nem értenék mit is akarsz és nem is férnének a karjaid közé. Lehet valakit hibáztatni? Lehet, de sehova se vezet. Ilyenek lettek, lettünk mi emberek.
Mi kerül az asztalra? Kerül valami az asztalra? Eszünk, vagy melegszünk? Mindennap felmerülő kérdések, ami fáj még akkor is, ha nem te éled meg. Tehetsz valamit? Semmit. A tehetetlenségnél nincs rosszabb.
Emberi sorsok, nyomorok, melyek békétlenséget keltenek bennem.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Mert úgy érzem, nagyon ki vagyok merülve.
Muszáj lesz feltölteni az akkumulátort.
Nem lehet mindig csak adni, és sosem kapni.
A fontossági sorrend tényleg változik.
Muszáj lesz feltölteni az akkumulátort.
Nem lehet mindig csak adni, és sosem kapni.
Lehet, hogy nem is vagyunk annyira különbözőek, hiszen emberek vagyunk.
Csak mindenki életében időnként változik, hogy mi a fontos.
Érdekes olvasmányt találtál az ünnepekre.
Ebből is látszik, az igényeink, elvárásaink közel sem egyformák, mint ahogy mi is nagyon különbözőek vagyunk.
Csak mindenki életében időnként változik, hogy mi a fontos.
Érdekes olvasmányt találtál az ünnepekre.
Ebből is látszik, az igényeink, elvárásaink közel sem egyformák, mint ahogy mi is nagyon különbözőek vagyunk.
Csak mindenki életében időnként változik, hogy mi a fontos.
Beszereztem rengeteg spirituális könyvet, nekem már jó lesz a karácsonyom.
Ebből is látszik, az igényeink, elvárásaink közel sem egyformák, mint ahogy mi is nagyon különbözőek vagyunk.
Kedves Klári!
Attól függ, hogy honnan nézzük!
Nem kell elkeseredni azért, mert a korral együtt jár szeretteink elvesztése, a gyerekek kirepülése, stb., ez az élet rendje, ha tudomásul vesszük, ha nem.
De!
Az már a mi saját döntésünk, hogyan ítéljük meg, még félig az üveg borral, vagy úgy, hogy csak félig van.
Jobb, ha azt mondjuk, még félig van, és megkeressük annak a lehetőségét, hogy megfelelő társaságban legyünk. Karácsonykor nem leszek egyedül, mert meghívtam egyik egyedülálló barátomat, akivel jókat eszünk, iszunk, kártyázunk, borozgatunk és egyikünk sem lesz egyedül. Hasonlóképpen a szilvesztert egyik vidéki barátnőmmel töltöm.
Fel a fejjel!
Puszi: Yolla
A te optimizmusodat sokszor példaként veszem elő.
Biztosan mosolyogsz, amikor azt mondom nagy változáson mentem keresztül ebben az évben. Eleinte magam sem értettem, hogy, ami egész életemben fontos volt, mára már elsöpörtem.
Nálam a gyász feldolgozása is sokáig tartott, tudom meg volt annak is az oka.
Az viszont bosszant, hogy a mai fiatalok erőn fölül dolgoznak, illetve olyan munkát vállalnak, amit mi annak idején el sem tudtunk volna képzelni. A gyerekem a vasútnál dolgozott, ugye az tuti állás volt. Nos váltott, a kamionos élet sem könnyű. De a 22 éves fiú unokám is azt választotta.
Karácsonykor én sem vagyok egyedül, amióta a szüleim nincsenek velünk, 24-én megyek hozzájuk.
Irány előre!
puszi:Klári
Drága Klárika!
Már azzal,hogy megfogalmaztad,kimondtad a kérdéseidet,máris tettél valamit.Egy lépést.Tudd,hogy minden út az első lépéssel kezdődik!Utána jöhet más is.Lehet zárkózottabbak az emberek,de talán mindenki arra vár,hogy a másik tegye az első lépést:egy köszönést,egy kézfogást,egy ölelést.Az emberi sorsok,nyomorok,azok is minden időben voltak és voltak mindig akik tettek ellene,ha csak a maguk szűkös lehetőségeihez képest is.Most is vannak lehetőségek,csak meg kell találni azt a picit amit még mi is meg tudunk tenni.Egy tányér sütemény talán?Nem tudom.Kinek,mi.
Én is töröm a fejem.Néha tehetetlennek érezzük magunkat igaz.Azonban rajtunk áll hogy mi teszünk-e valamit.Akár magunkért,akár másvalakiért.
Puszi
Jól mondod, kevés az, amit meg lehet tenni. Én régóta teszem, s közben rájövök, akik valamilyen szinten kiszolgáltatottak, ők mélyen hallgatnak.
Igen megtanulták, megtanultam hallgatni aranyat ér. Ezért lettem én magam is visszahúzódobb, zárkózottabb.
A tányér süteményről jutott az eszembe - valahol írtam róla -, több mint húsz éve, így karácsonykor egy kosárra valót élelmiszert összeállítottam, hogy oda adjam egy rászorulónak. Az akkori városvezetés mindössze két címet tudott adni, nem volt akkor szegénység a városban. Mind amellett értetlenül álltak miért akarok egy ismeretlennek örömet szerezni.
Ma már csak bátorítani tudok ...
puszi
Én a mások lelki békéjéért többet teszek és ez így van jól. Talán ebből adódik az én békétlenségem. Igazad van sok minden miatt az embernek saját magára nem marad ideje.
Megfogadhatnám, jövőre másképp lesz. De sosem fogadkozom, mert nem tartom be. Ha eget rengető dolog amin változtatnom kell, akkor a döntésem azonnali ...
Persze, hogy van lelki békéd, mint ahogy mindannyiunknak, ha akarjuk... amikor magunk vagyunk és elgondolkodunk az egész napból percekre, mit is teszünk mi a magunk és mások lelki békéjéért?... Hú, de nehéz ezt a szót kimondani, BÉKE! Hát még ahhoz segíteni, megvalósítani?!
Annyi volt az utóbbi időben a dolgom, hogy már megint elfelejtettem magammal kicsivel többet foglalkozni. Akkor talán kezdjük a mát ezzel! Olyan sok kérés ez magunk felé? Tekintsük ajándéknak magunktól, magunknak! :-)
Megfogadhatnám, jövőre másképp lesz. De sosem fogadkozom, mert nem tartom be. Ha eget rengető dolog amin változtatnom kell, akkor a döntésem azonnali ...
Klárikám! Értelek, sok igazság van az írásodban, de azt hiszem lehetne tenni valamit csak gyávák, és és igazad van bezárkózottak vagyunk. Talán egy másik karizmatikus vezető kellene, akinek mi is számítunk valamit, mindannyian nem csak a saját holdudvara, hiszen arra kapott megbízást, hogy az egész országot jobbá tegye. Figyeljünk a fiatalokra, hátha ott lesz valaki aki később sem változtat mostani elképzelésein.
Képesek az emberek valaki háta mögé állni, pedig mindenki többre képes.
Kedves Anyu!
Tavaly is együtt karácsonyoztunk, és ez lassan hagyomány lesz, nem bánnám, ha még negyed századig kettesben tölthetnénk az időt.
Puszi: Yolla
Drága Yolla!
Gratulálok neked,hogy nem hagytad hogy a Karácsony nyomasztó egyedüllét legyen!Kívánom leljetek örömet egymás társaságában,érezzétek jól magatokat,boldog Karácsonyt!
Puszi
Tavaly is együtt karácsonyoztunk, és ez lassan hagyomány lesz, nem bánnám, ha még negyed századig kettesben tölthetnénk az időt.
Puszi: Yolla
Kedves Klári!
Attól függ, hogy honnan nézzük!
Nem kell elkeseredni azért, mert a korral együtt jár szeretteink elvesztése, a gyerekek kirepülése, stb., ez az élet rendje, ha tudomásul vesszük, ha nem.
De!
Az már a mi saját döntésünk, hogyan ítéljük meg, még félig az üveg borral, vagy úgy, hogy csak félig van.
Jobb, ha azt mondjuk, még félig van, és megkeressük annak a lehetőségét, hogy megfelelő társaságban legyünk. Karácsonykor nem leszek egyedül, mert meghívtam egyik egyedülálló barátomat, akivel jókat eszünk, iszunk, kártyázunk, borozgatunk és egyikünk sem lesz egyedül. Hasonlóképpen a szilvesztert egyik vidéki barátnőmmel töltöm.
Fel a fejjel!
Puszi: Yolla
Gratulálok neked,hogy nem hagytad hogy a Karácsony nyomasztó egyedüllét legyen!Kívánom leljetek örömet egymás társaságában,érezzétek jól magatokat,boldog Karácsonyt!
Puszi
Attól függ, hogy honnan nézzük!
Nem kell elkeseredni azért, mert a korral együtt jár szeretteink elvesztése, a gyerekek kirepülése, stb., ez az élet rendje, ha tudomásul vesszük, ha nem.
De!
Az már a mi saját döntésünk, hogyan ítéljük meg, még félig az üveg borral, vagy úgy, hogy csak félig van.
Jobb, ha azt mondjuk, még félig van, és megkeressük annak a lehetőségét, hogy megfelelő társaságban legyünk. Karácsonykor nem leszek egyedül, mert meghívtam egyik egyedülálló barátomat, akivel jókat eszünk, iszunk, kártyázunk, borozgatunk és egyikünk sem lesz egyedül. Hasonlóképpen a szilvesztert egyik vidéki barátnőmmel töltöm.
Fel a fejjel!
Puszi: Yolla
Már azzal,hogy megfogalmaztad,kimondtad a kérdéseidet,máris tettél valamit.Egy lépést.Tudd,hogy minden út az első lépéssel kezdődik!Utána jöhet más is.Lehet zárkózottabbak az emberek,de talán mindenki arra vár,hogy a másik tegye az első lépést:egy köszönést,egy kézfogást,egy ölelést.Az emberi sorsok,nyomorok,azok is minden időben voltak és voltak mindig akik tettek ellene,ha csak a maguk szűkös lehetőségeihez képest is.Most is vannak lehetőségek,csak meg kell találni azt a picit amit még mi is meg tudunk tenni.Egy tányér sütemény talán?Nem tudom.Kinek,mi.
Én is töröm a fejem.Néha tehetetlennek érezzük magunkat igaz.Azonban rajtunk áll hogy mi teszünk-e valamit.Akár magunkért,akár másvalakiért.
Puszi
Annyi volt az utóbbi időben a dolgom, hogy már megint elfelejtettem magammal kicsivel többet foglalkozni. Akkor talán kezdjük a mát ezzel! Olyan sok kérés ez magunk felé? Tekintsük ajándéknak magunktól, magunknak! :-)