Mikulás
Látogatók száma: 57
Nekem akkor is csak Télapó. Én még akkor voltam gyerek, amikor a nagyszakállút a "Télapó itt van"- nal üdvözöltük az oviban és az iskolában!
Emlékszem, kicsi leányka koromban, mikor a bátyám már nagy, hegyes orrú bőrcsizmát hordott, mert jó néhány évvel idősebb, (tizenkettővel) és azt hitte, hogy az mennyire menő a csajoknál, én annyira sajnáltam őt, mert sosem kapott semmit a Télapótól.
Évekig néztem, hogy az én kisuvickolt bakancsomba reggelre csomag terem, bezzeg az övébe egy árva virgács sem. El is határoztam, hogy ezen segíteni fogok, ha már a Miki nem látogatja meg őt, majd én elintézem ezt. Talán nyolc lehettem, nem tudom, de december ötödike estéjén amikor haza jött és a szobájába zárkózott, én kisurrantam és magamhoz vettem a csizmát. Fúj, a szaga irtózatos volt! Mit is rakhatnék bele? Csak másnap jön hozzám a Miki, nincs csokim sem, erősen el kellett merengenem. Késő este volt, már épp aludni küldött anyu, de én izgatottan agyaltam, mit adjak a bátyónak. Az egyik játékomat sajnáltam volna összekoszolni, nem akartam, hogy olyan szaga legyen. :) Virgácsot szántam neki, mert épp előző napokban valamivel megbántott, erre már nem emlékszem, csak arra, hogy ennek ellenére meg akartam ajándékozni.
A konyhában megtaláltam a megfelelő ajándékot! Tele is raktam mindkettőt vele és gyorsan visszatettem a helyére a csizmákat. Anyám szigorú volt, én meg szaladtam az ágyba, de immár nyugodtan aludtam el. Szegény bátyám, aki sosem kap ajándékot, most fog! Tőlem!
Reggel aztán arra riadtam, hogy a bátyám szinte üvölt.
-Ki a fene rakott a csizmámba krumplit? - én meg jót kuncogtam rajta, de kimerészkedtem. Miközben a tesóm dühödten ürítette az egyik csizmát rámosolyogtam.
- Talán a Télapó! - mondtam üdvözülten. -Nem is örülsz neki?
- Húgi! Ha te voltál, esküszöm, megetetem veled!
- Mondom, hogy a Télapó volt, biztos sajnálja, hogy eddig elfelejtkezett rólad! - ekkor már a másik csizmát emelte meg és újra felmordult.
- Mind a kettőbe? - ezzel eldobta a csizmát és utánam iramodott. Én meg visítva szaladtam anyáékhoz, hogy védjenek meg. Nem értettem miért baj, hogy megajándékoztam. Na és akkor mi van, ha krumplit adtam? Nem volt más. Jobb lett volna, ha rizst szórok bele? Anyám egy ideig próbált a bátyus lelkére beszélni, de engem már nem is érdekelt, mert azonnal az ablakhoz rohantam és a csizmámat kiborítottam a földre. Mindent szétszórtam azonnal és béke csokit nyújtottam a bátyusnak. :) Nem kért belőle, mert sietett. Hm... nekem több maradt, de azért többé nem adtam neki semmit. Megsértődtem. Ha nem kell a krumpli, nem kap mást. :)
kép: net
A cikket írta: Ailet
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ez nagyon aranyos volt! :)))
A csokival engem is ki lehet engesztelni. Az aprókat is szeretem. A lányom nem édesszájú, direkt azért raktam sok-sok csokit a kis csizmájába, hogy aztán nekem adja. Elvégre mi is szeretjük az ajándékot! Íj módon én is kaptam. :-)
Én viszont holnap is megsarcolom a fiam csomagját... jut eszembe, megyek és ki is rakom neki :) már elaludt. Ho ho ho ho.. itt jön a Miki anyu! :)
Ailet kedves, ha jól sejtem örülhetek, hogy nem az én húgom vagy, bár nekem nincs is hegyes orrú csizmám. Sikerült megnevettetned! Kösz ezért! Mr. Darcy
A nevetés egészségedre váljék! :)
Üdv:A
Aranyos történet.
Bokor
Tisztelt Ailet!
Aranyos történet.
Bokor
Csak egy kis csacska lányka butuska ötlete, nem is értékelte senki akkor :) de szép emlék.
Üdv:A