újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Mit hoz a jövő?

Látogatók száma: 63

Igazán senki sem tudja, de azt igen, hogy mit vár a jövőtől.

Valahol az interneten azt olvasom, hogy be kell vonzani a jót és akkor megtörténik a csoda. Napokig nem hagy nyugton a gondolat, hogy a családomra is ráférne már némi pozitív változás. Mit a családomra, magamra is! Karácsony előtt egy héttel már mást sem csinálok, mint sütök-főzök, hogy az ünnepi asztalnál mindenki meglelje a számára kedves falatokat. Fáradt vagyok.

Sebaj! Arccal a pozitív változások felé!

Rendben, bevonzzuk a pozitív változásokat!

Kényelmesen elhelyezkedek a szófán, rágyújtok, nézem, mint oszlik el a légben cigarettám kékes füstje. Merengek, mint egy tinédzser.
Ha jobban belegondolok, mi okozná számomra a legnagyobb
örömet, akkor azonnal népes családom kerül előtérbe, hiszen a családom boldogulása számomra a legnagyobb ajándék. Legalább is úgy érzem. Úgy tudom.

Igen, a legjobb az lenne, ha az egyik karácsonyi ajándék díszdobozát kinevezném kívánság ládának, szépen becsomagolnám, a tetején rést vágnék, amelyen minden családtag beledobhatná a kívánságát. Aztán a január elsejei nagy közös ebédnél kibontanánk és felolvasnánk a cédulákat, név nélkül. Mindannyian Egy év múlva pedig értékelhetnék, hogy mi valósult meg és mi nem.

Annyira megtetszik az ötlet, hogy izgalmamban felpattanok, töltök egy pohár pezsgőt, majd kényelmesen visszafoglalom kedvenc helyemet. És ábrándozom tovább.

Az én drága jó férjem bizonyára sokkal vígabban járna-kelne a világban, ha a nyugdíjas évei előtt három évvel, jól fizető állása lenne, gépkocsi használattal, és nem kellene attól tartania, hogy a létszámleépítésnél esetleg elküldik előnyugdíjba. Mit is csinálna itthon egész nap, a panelbe zárva, hacsak nem a fiunkat zargatná, hogy menjenek le Zalába, a papához, horgászni egy hétre. Mert nem szeret egyedül lenni az öreggel, hiszen papa arra már nem emlékszik, mi történt előző nap, ám az ötven évvel ezelőtti eseményeket pontosan felidézi, valahányszor találkoznak.

Papa persze arra vágyik, hogy minél gyakrabban meglátogassuk, de drága a benzin, olcsóbb a telefon, amin minden nap beszélhetünk, akár egy órát is.

A fiam hét éve végzi az ötéves egyetemet, már követni sem tudom, hol tart, nincs szigorlat, csak kredit pontok vannak, amelyeket számomra érthetetlen metódus szerint mindenki úgy teljesít, ahogyan akar. Vagy ahogyan tud. A langaléta, jóképű fiam bizonyára azt szeretné, ha végre a kezében lenne a diploma.

A lányom már férjnél van, most várja a második gyerekét. Szakmai karrierje el sem indult igazán. Jövőre nyugdíjba megyek és vigyázok a kicsire, hogy mehessen dolgozni. Kislány unokám pedig alig várja, hogy testvére legyen. Már másodikos, szépen ír és olvas.

A vejem cselédkönyves orvos, a hidegvízre valót sem keresi meg, bizonyára a szakvizsgáról álmodik és előléptetésről. Még szerencse, hogy anyukám befogadta őket a háromszobás lakásába, amelyet egyedül nem is tudna fenntartani. Ahogyan anyukát ismerem, minden vágya az, hogy az unokái boldoguljanak.

Iszom még egy pohár pezsgőt és elszívok egy cigarettát, közben kigondolom, hogy melyik dobozt válasszam a kívánság ládának. Azt, melyikben a szokásos stólámat csomagolta a férjem? Nem, az nem jó, mert lapos. A másikat, amit a lányoméktól kaptam? Abban egy szép kesztyű volt. Nem, az sem jó. Megvan! Az unokám alvós babájának a doboza kiváló lesz erre a célra!

Mire elfogy a pezsgő és a férjem hazajön, vidáman fogadom és elmondom a tervemet, amelyen jót nevet, ám amint a kezébe adom az előre legyártott céduláim egyikét, hogy most azonnal írja fel a kívánságát és elsőként dobja szépen becsomagolt, e célra kidíszített dobozba, elkomorodik. Megbolondultál asszony vagy megártott a pezsgő, kérdezi, de látom, hogy magával viszi a cédulát meg a tollat, és tíz perc múlva, amikor úgy látja, nem figyelek, bedobja a dobozba.

Szilveszterre mindenki cédulája ott lapul a kívánság dobozban, már csak az enyém hiányzik. Egyáltalán, nekem kell kitöltenem kívánság cédulát, meditálok, ám a férjem előtt nincs titkom, látja, hogy erősen koncentrálok. Rám szól, hogy ideje nekem is beledobnom a cédulámat, s hozzáteszi, hogy azonnal leragasztja a tetején a nyílást, nehogy kíváncsiságom okán esetleg kirázzam belőle a cédulákat és előre megnézzem a kívánságokat. Felháborodok, hogyan is képzeli, miért feltételez rólam ilyet? Nem lehet a cédulákat kirázni, azokat hajtűvel akarom kiszedni éjszaka, de már látom, nincs rá esélyem.

Kénytelen leszek megvárni a közös ebédet.

Nyugi, öreglány, nyugtatom magam, minden úgy alakul, ahogyan tervezed, hiszen ismered a családod valamennyi tagját, nem nehéz kikövetkeztetned a legtitkosabb kívánságaikat sem.

Azután minden másként lesz. Valamennyi családtagom megharagszik, rám is és egymásra is, mert mindenki megtudja a másik legbensőbb dolgait.

Ebéd után egy órával magamra maradok, tengernyi mosatlannal, ételmaradékkal, morzsákkal a szőnyegen, vörösbor foltokkal a fehér abroszon. Még a férjem is elmegy, egy óra múlva jövök, csak kiszellőztetem a fejem, mondja és apósommal karöltve a sarki kocsma irányába távozik.

Lerogyok a szófára, a szokásos pezsgőmmel és a cigarettámmal. Elmélkedek. Minden jótett elnyeri méltó büntetését.

A férjem előnyugdíjba akar menni mielőbb, hogy végre elvonulhasson Zalába, az apósomhoz, horgászgatni. Papa persze ennek örül, mert nem kell otthon lesnie a telefonjainkat, elmehet végre Juliskához, régi szerelméhez, a szomszéd faluba. A lányom sutba dobja a diplomáját, öt gyereket akar szülni és felnevelni, főhivatású anyaként. A vejem gyógyszer ügynök akar lenni, azzal gyorsabban és könnyebben keres sok pénzt. Az unokám nem akar több testvért, már azt sem, aki útban van. Az anyám hozzánk akar költözni vagy hozzámegy a sarki fűszereshez, még nem döntött véglegesen. A fiam addig akar egyetemre járni, amíg nem talál egy gazdag feleséget, aki egész életében eltartaná.

Én balga, azt kívánom, hogy mindez teljesüljön!

Ugye, nem kell minden kívánságnak teljesülni?

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Az ember mindig jót akar, de arra mindig ráfarag. Legalábbis én.
Látom Te is imádod, szereted a családod. Mindent megteszel ami tőled telik. Hidd el ennyi elég is. Kicsit törődj többet magaddal is. Puszi. lsalamo

megtekintés Válasz erre: lsalamo

Az ember mindig jót akar, de arra mindig ráfarag. Legalábbis én.
Látom Te is imádod, szereted a családod. Mindent megteszel ami tőled telik. Hidd el ennyi elég is. Kicsit törődj többet magaddal is. Puszi. lsalamo

Egyedülálló vagyok, ez fiktív történet.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: