Ötven év?
Látogatók száma: 57
...Hát bizony, nem semmi!...
... és mintha semmit sem változtunk volna... A vonásaink megmaradtak a régiek, kissé megtépázva ugyan az élettől, de törve nem... Csak a memóriánk sérült, megtréfálva bennünket kissé,... keresve az arcokhoz a neveket...
A sors iróniája, hogy egy napra tette szinte az egész múltat, és a jelent... Ennek kell megfelelnem, bármennyire is nehéz... Megteszem, mert tartozom ennyivel a múltnak, a szeretteimnek, a hozzám közel állónak, az egykor volt társaimnak, a még élőknek... Zakkant világ ez! Legtöbbször sokak számára érthetetlen... Nekem már nem az... Nagyon is valóságos... Immáron a meséknek vége van!
Ma találkozom - ne mond, hogy utoljára, mert azt nehéz lenne elviselni - a régi osztálytársaimmal..., bármennyire is szomorú esemény után vagyok, vagyunk, be kell lássam, hogy nélkülem nem teljes az amúgy is meggyérült létszám. Ezért ott a helyem, a volt osztálytársaim között. Megtisztelve a szervezőt is ezáltal, aki nem keveset fáradozott, hogy ezt az 50. éves találkozót ismét, másodszor is lehetővé tegye számunkra...
A sors iróniája, hogy ez a születésnapja is egyben a szervezőnek, Klárikának. Ez úton is kívántam neki jó egészséget, boldogságos, hosszú életet!
Nem emlékszem olyan eseményre, ahol ennyien örültünk volna bárminek, bárkinek, mint most ezen a napon, egymásnak.
Volt közöttünk olyan régi o.társunk, kinek ennyi év után minden új volt. Nem jött el az első, a 45. éves találkozónkra ugyanis... Megértem, mert először nekem is voltak kétségeim... Mi, a többiek, már, mint régi - már nem elfelejtett - inkább ismét megtalált ismerősökként köszöntöttük egymást öt év után, második 50. éves összejövetelünk alkalmából...
Veszteségeink is vannak, nem kevés... Hét gyertya lángja égett... Emlékeztetve egykor volt osztálytársainkra..., és egy perces néma csenddel, felállással adózunk érettük...
A hangulat töretlen, jó volt,... a hely kiválasztása is méltó a 2. találkozónkhoz. Előtte a Minaret, egy nagyon hangulatos étterem, most hosszas keresgélés után, szintén a belvárosban, egy kevésbé ismert helyen, a "Vörös ökör étterem" szolgáltatta a helyszínt. Én ugyan, mint majd tősgyökeres pécsi lakos, szégyen, de azt sem tudtam, hogy a világon van és merre, de mint mindig, most is segítségemre sietett egy jó barát és nem vesztem el a bejáratig.
Most képzeld el, hogy óvodás korunktól kezdve végig együtt vittük a nyolc általánost a befejezéséig... Nem csak mi, de a tanáraink is ugyanazok voltak. Hát nem szép gesztus ez a szervezőktől, akiknek eszébe jutott, hogy ne múljon már el ez az együtt eltöltött nem kevés idő csak úgy, nyomtalanul?
(Majd teszek fel fotókat is, ha elkészültek... Mi "lányok" egy szál rózsával a kezünkben remélem szépen fogunk mutatni... meg hát a csoportkép?!... Na majd!...)
A szervező, Klárika és Zoltán mindenre gondolt... Nem csak arra, hogy megfizethető áron együnk finomat és bőségeset,... nagy ínyenc ugyanis mindkettő. De nekünk semmi sem lehetett elég jó, éppen ezért hagyott némi kívánni valót maga után a felhozatal..., mert én a finom, vékony szeletekre vágott édeskésen pikáns káposztasalátát részesítettem volna előnyben... helyette, mit kaptunk nem igazán nyerte el a tetszésemet. No de sebaj, mert a mellettem ülő Pityunak viszont ízlett és azt is elpusztította. Ő nagy "salátaevő" és vadász hírében áll... - mint mondta, meg egyebek is látszottak rajta... Kitűnően főz és még egyéb adottságait is megtudhattam az életéből ezen rövid pár óra leforgása alatt. Csak annak se hírét, se hamvát nem láttam, mit mondtak egykor róla, hogy rossz "gyerek" volt... aztán amikor elővette a tangó harmonikáját... játszott és énekelt hozzá, végképp eloszlott minden kétségem. Na akkor először törött el a mécses, amikor csak nekem játszott... A furulyát, ami a harmonika mellett - lehet - szépen szólt, már szinte észre sem vettem...
*
Csak nem?.... "Kiderül, hogy akit a legjobban utáltál, időközben tökjó fej lett (no meg hát az igazat megvallva te is változtál). Hajnalig ültök az asztal felett, részegen megváltva a világot. És belül kicsit sajnáljátok, hogy nem találtatok már korábban egymásra."...
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Bizony, az idő nem telik el nyomtalanul, átértékelődnek események, dolgok, kinek-kinek milyen volt az élete..
Örülök, hogy jól sikerült a találkozó..
Bizony, az idő nem telik el nyomtalanul, átértékelődnek események, dolgok, kinek-kinek milyen volt az élete..
Nem ismerjük egymást, mégis pár óra alatt többet megtudunk egymásról, mint képzelnénk... mindenki a legjobb formáját igyekszik előhozni..., kihasználva ez egy alkalmat, v. lehetőséget egy új barátság megkötésére,... ígéretek hangzanak el, melyek soha sem lesznek valóra váltva, mert az a "valami" visszatart...
Kattanjatok rám és meglátjátok, amit én már tudok!
https://www.facebook.com/eva.zsolt.5
Puszi