Pocaklakó a fa alatt -karácsonyi pályázat-
Látogatók száma: 70
Hűvös szél fújdogált,sötét felhők gyülekeztek odafenn.Felnéztem az égre és felsóhajtottam,meginnt esni fog, pedig már december eleje van.két nap és megérkezik a mikulás...
...apró kis izgatottság futott végig rajtam.Továbbindultam és nem hagytam hogy ezt a csodálatos kis bizsergést elűzze az időjárás undok tréfája.Elkezdett esni az eső és én sietősre vettem a tempót,már amennyire ezt igencsak megnövekedett pocakom engedte.Még két hónap és megszületik a kisbabám.Megsímogattam a saját,elöl hordott puttonyomat és megriadtam.Uramatyám,hogy fogok én ebbe a kabátba beleférni még a nagy napig?...No sebaj,majd kölcsönkérem anyu kabátját.Az övébe talán még beleférek.Bőrig áztam mire hazaértem.Megengedtem a csapot hogy jó meleg fürdővizet engedjek magamnak,amiben kellemesen elterülhetek.Na jó,ez kicsit túlzás.Szóval belepréselem magamat a kádba,és reménykedem hogy hazaér az én szeretett párom ,mire megfürdöm és kiszed valahogy belőle:)Levetkőztem és beleengedtem magam a jó kis koppasztóvízbe.Jó ,jó,tudom,a melegvíz beindíthatja a szülést,és ennek még nincs itt az ideje.Dehát én imádom a forróvizet,imádom magamat áztatni benne.Nagy levegőt vettem,aztán lassan kifújtam.Isteni érzés volt,ahogy a forróvíz ellepett.Ki is pirosodott tőle a bőröm.Becsuktam a szemem és máris a szemem előtt volt a karácsonyfa,ahogyan díszítjük a párommal,ahogy akasztjuk fel a díszeket,ahogy szent este asztalhoz ülünk és felszeletelem a töltött pulykamellet,amit készíteni fogok...és akkor furcsa melegség öntötte el a lábam közét.Abban a pillanatban elillant szemem elől a képzelt világ és a kétségbeesés lett úrrá rajtam ,ahogyan lenéztem és megláttam a piros színűvé változott vizeT.Abban a pillanatban fordult a kulcs a zárban és nyílt a bejárati ajtó.Hazaért a férjem,életem nagy szerelme,akivel már 2 éve vagyunk házasok,és akivel olyan nagy boldogságban várjuk azt a csodálatos kis teremtményt a pocakomban.Köszönni sem volt ideje,mert én sírásba fordult ordítással kiálltottam neki.Vérzek,úristen...vérzek!!!Kabátját,sáros cipőjét magán hagyva rohant be hozzám a fürdőszobába és elszörnyedve nézett a vöröses színben hömpölygő vízre.Eltelt pár másodperc mire feleszmélt és megszólat: semmi baj nem lesz.Gyere,öleld át a nyakamat.Én átöleltem és az én imádott férjem kiemelt a kádból.Morbid humormorzsa futott át az agyamon.Szegény,csak meg ne szakadjon az én tetemesre megnövekedett súlyom alatt.De a kétségbeesés úrrá lett rajtam és elűzte a halovány mosolyt az arcomról ,amit okozott az én ide oda cikázó gondolatom.Mi lesz most,mi van a kisbabámmal? Ugye nem lesz baja?Férjem nagy törölközővel felitatta rólam a nedvességet,kikészített nekem mindent,amibe fel kellett öltözködnöm.Amíg öltöztem gépiesen, addig ő elkészitette az irataimat és a táskámat.Előrelátó voltam és már vagy 2 hete összekészitettem a kórházi dolgokat.Elkészültem,nem is tudom hogyan,és beültünk a kocsiba.Nagyon kényelmetlenül utaztam lábam között egy összecsavart törölközővel.A betét kevés lett volna...A kórházban azonnal beindult a gépezet.Vérvétel,vizsgálat és minden ami kellett.A szülőszobán voltam,ahol figyelték a kislányom szívhangját.A kisbabám úgy látszik nem vett észre semmit anya problémájából.Szerencsére a szívhang tökéletes volt.Én órákig feküdtem a szülőszobán ,körülöttem 3 vajúdó anyukával.Ők ott sétáltak körülöttem,két fájás között beszélgettünk is kicsit,miközben én feltócolt fenékkel feküdtem az ágyon.Már beesteledett,két anyuka már életet is adott a gyermekének és én még mindig nem tudtam mi lesz velem-velünk.Páromat hazaküldték,ő nem maradhatott ott velem,magányos voltam,pedig körülöttem többen is voltak.A vérzés időközben abbamaradt,és az orvos többszöri vizsgálat után kijelentette,elmúlt a veszély,a baba még belül marad.A megkönnyebbülés sóhaja hagyta el ajkaimat miközben bekísértek a szobámba.A kétágyas szobában csak egyedül voltam.A napi fáradalmak kimerítettek,és szinte azonnal elaludtam.Másnap reggel már ott is volt a férjem,aki aznap éjjel szinte semmit sem aludt.Megkönnyebbülten hallgatta az orvos szavait.A rossz hír az volt,hogy benn kellett maradnom.Sajnos az ünnepi előkészületekből semmi sem lett.Hiába terveztem el,hogyan sütöm meg majd életem első beiglijét,hogyan sütök főzök a szent ünnepre.Ábránd maradt csupán.De az vígasztalt,hogy a babám akit minden reggel ellenőriztek,remekül érezte magát és szépen fejlődött tovább odabenn.Teltek a napok,a hetek és én nem mehettem haza.Lassan eljött a karácsony hete.Látogatáskor elszomorodva hallgattam ahogy szegény párom elmesélte a nap történéseit,hogy miket vett ajándékba a családnak.Én szerettem volna vásárolni,én szerettem volna előkészülni az ünnepre,és nem lehetett.Vége lett a látogatásnak,férjemtől könnyes búcsút vettem,és ágyban fekve vártam a vizitet.Jött az orvosom és a nővérke.Hogy van anyuka? kérdezte szokásos megnyugtató mosolyával a doktorbácsim.Köszönöm jól.válaszoltam szomorkás képpel.Rámnézett,pár másodpercig elidőzött rajtam aztán megkérdezte:mit szólna ha az ünnepeket otthon tölthetné?Először azt hittem,most is viccelődik a doktorúr,szokásához híven,de aztán rájöttem komolyan kérdezte.Felragyogó mosollyal a képemen válaszoltam:hát annak nagyon örülnék. Akkor tessék holnap reggel szépen összecsomagolni és mehet haza.Ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna senkitől sem.Otthon tölthetem a karácsonyt...A vizit után rögtön felhívtam a páromat és elújdonságoltam neki az örömhírt.Madarat lehetett volna fogatni vele.Reggel összecsomagoltam és irány haza.A férjem otthon úgy vigyázott rám ,mint a hímes tojásra.Nem csinálhattam semmit sem.Így ő készítette el az ünnepi vacsit is,akkora szaktudással a konyhaművészetben mint egy ovodás gyerek.Krumplipüré volt rip-roppal (az az olcsó fajta félkész termékkel),és konzerv barack befőttel.Nem számított,olyan boldogságban ettünk,amit egy szarvasgombás különlegességgel se lehetet volna fokozni.Vacsora után pedig odaálltunk a karácsonyfa elé,és én egy hirtelen ötlettől vezérelve aláfeküdtem.Hatalmas pocakommal alig tudtam a fa alá kerülni,de megoldottam.A férjem kisgyerek módjára kuncogott,és felkiálltott:úristen,bálna a karácsonyfa alatt!!!Aztán mellémfeküdt és kezével a pocimat simogatva bújtunk össze.Ennél szebb karácsonyt el sem tudtam képzelni.Azóta tudom,lehet ezt még fokozni is...ma már 3 gyermekemmel várjuk a szent ünnepet.
http://www.youtube.com/watch?v=y73tTUpSLWc&playnext=1&list=PLBC5568CC38DA641A&index=7
EZT A ZENÉT SZERETNÉM CSATOLNI HOZZÁ
A cikket írta: kopasznyakú
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Békés, boldog, egészségben és békességben eltöltött ünnepeket kívánok! Üdvözlettel Orsolya
Forróra sikeredett a fürdővíz?:-))))
Gratulálok neked!
Üdv, Pinokkió
Nekem nagyon tetszett ez a történet....Igazán megindító,és megható!!
További sok sikert az íráshoz!!
Puszi
Angel :*
Üdv.Black Ice