Regresszio
Látogatók száma: 41
5 szavas jatek (alkonyat, csendélet, hidegzuhany, hajnalodik, tojás)
Ketten vagyunk a szobaban. Csukott szemmel ulok, es kovetem a terapeuta szobeli utasitasait.
-Most mondd el, hogy hol vagy! Meseld el, hogy mit latsz!
-Nem tudom hol lehetek. Valamifele magaslaton ulok egy faoszlop toveben. Elottem kopar volgy, zoldnek ugyan zold, de fa alig van, es minden vizes. Mintha eso lett volna. Brrr.. hideg eso, ami ugy erzekelem, hogy errefele szokatlan. Hehe... olyan volt, mint egy hideg zuhany, megsem menekultem fedel ala. Csak itt ulok osszekuporodva. Nagyon megaztam. ... Alkonyodik. A voroslo egen sotet felhocsikok huzodnak, amerre a nap lebukott. Fazom.
-Mit csinalsz ott?
-Bogok. Mintha nem tudnam abbahagyni. Csak ulok itt magamba roskadva es zokogok. - mondom, es erzem, hogy a torkom elszorul, arcomon pedig konnyek csordulnak vegig.
-Miert sirsz? - kerdezi a terapeuta.
Valaszolnek, de a ahogy osszeszedem a gondolataimat, a torkom egyre jobban elszorul, es nem tudok megszolalni.
-Jol van, - mondja a terapeuta - nyugodj meg, nincs semmi baj. Most menj oda az idoben, ahol elmesz errol a helyrol.
Kis szunetet tartok, amig csukott szemhejam mogott a kep magatol atvalt.
-Itt vagyok - mondom.
-Most mi tortenik?
-Valaki itt van mellettem. Egy ferfi. Atkarolja a vallam, es mintha azt mondana, hogy mennem kell. En azonban csak sirok. Azt mondja, bocsassam meg neki, hogy nem tudott segiteni, de ettol csak meg jobban elotor belolem a zokogas. A ferfi probal felsegiteni. Felallok. Nem vagyok ura most onmagamnak. Elindulunk. Ahogy megyunk lefele a magaslatrol, furcsa kavicsokon csuszik meg a sarum. Olyan a szinuk es a formajuk, mintha tojas lenne.
-Saru?
-Igen azt latok a labamon. Meg ezeket a furcsa kavicsokat a labam alatt. A tarsam erosen tart, nem esem el.
-Hova mentek?
-Azt hiszem, haza.
-Menj oda az idoben, amikor hazaertek. Mondd el mit latsz. Mi tortenik?
Ujabb szunet utan egy mely lelegzettel folytatom.
-Otthon vagyunk. Egy vastag kofalban levo fakapun kell belepni az udvarba. Az udvart harom oldalrol atriumszeruen veszi korbe a haz. Az udvar kozepen kut van. Nem, nem kut, inkabb valami viztarozo, egy csovon folyik bele a viz. A tarsam bevisz a hazba. Nem nagyon latom a szobat, ahova belepunk, mert a fejem lehajtom, es alig varom, hogy a fal mellett lekuporodhassak.
-Probald meg azert! Nezz fel! Mit latsz?
-Szemben a falat latom. A fal elott egy gyertya eg, ami egy falfestmenyt vilagit meg. Valami csendelet lehet.
-Mi tortenik most?
-A tarsam odajon, azt hiszem vigasztalni probal. Mintha azt mondana, hogy holnap mar odamehetek. Azt is mondja, hogy megvette amit kertem. Egy kendobe csomagolt batyut tesz le mellem.
-Mi van a batyuban? Nezd meg, es mondd el, mit latsz!
-Kis uvegcsek, zold es sargas szinuek, uvegek, de nem atlatszoak. Azt hiszem oljafelek vannak benne.
-Miert kerted az olajat?
-Nem tudom. Holnapra kell.
-Rendben. Akkor most menj idoben oda, ahol kiderul, hogy miert is kell az olaj.
Ujabb nehez szunet, majd ujabb kepek jonnek elo.
-Ott vagyok.
-Rendben van. Most mondd el, mi tortenik.
-Sotetben megyek valahova. Kezemben van a batyu is. Mar nem sirok, inkabb aggodom, hogy mi lesz, hogy hogyan jutok be. Valamilyen sziklas helyen megyek, legalabb is sziklat tapintok a kezemmel, ahogy oldalra nyulok, hogy tamaszt keressek a lepesemhez. Nem sokara oda erek. A sziklabol, ott elol, valami furcsa feny szurodik ki gyengen. Bosszankodom, hogy nem zartak be. Persze igy jobb, mert nem nekem kell kinlodnom, de akkor is. Most odaerek. A sziklaban egy ureg van. Ide jottem. Belepek. Furcsa zavarodottsagot erzek. Nem azt latom, amire szamitottam. Odabent egy feher ruhas ferfi ul es mosolyog ram. Mintha azt mondana, hogy mar nincs itt, akit keresek. ... ujra elered a konnyem, de ezek mar orom konnyek. Sikerult neki! Kilepek a barlangsirbol. Megallok. Az eg aljan halvany feny dereng. Hajnalodik.
Foto: Tisso - Mater Dolorosa, reszlet
A cikket írta: Cathy
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Anyu
Drága Cathy!
Dehogy nem sikerült összehozni!Jó lett ez,csak jól kell olvasni. :)Nyugodj meg jól csináltad!
Puszi
Puszi!
Válasz erre: Cathy
O, akkor nem sikerult osszehozni azt, amit elkepzeltem. :(
Ez maga a Husvet `miszteriuma` szokatlan szempontbol, ugy hogy az egyik resztvevo borebe bujva meselem el a tortenetet. Szandekom szerint az utolso bekezdesben kellene felismerni a sztorit a `sziklasir` megjelenesevel, kulonosen a sziklasirban ulo feher ruhas alak miatt, aki azt mondja, hogy mar nincs itt az, akit keresel. A foszereplo, aki az evangelium szerint a kenetet (olajat) vitte a szent sirhoz, hogy Jezus testet szent kenettel megkenje, Maria Magdolna volt. Igy sem jon ossze? A faoszlop, ami elott osszezuhanva sir az a kereszt (also resze). Jezus halala miatt sir a Golgotan.
:(
Sajnalom, valamit nem jol csinaltam, pedig annyira igyekeztem.
Dehogy nem sikerült összehozni!Jó lett ez,csak jól kell olvasni. :)Nyugodj meg jól csináltad!
Puszi
Válasz erre: Sanda
Már régen rossz, ha valamit meg kell magyarázni.
Válasz erre: Yolla
Nagyon jó!
Válasz erre: zsoltne.eva
Így már egészen más... Ja kérem, aki nem kellően felvilágosult magáról a húsvétról, mint ünnepről, és csak a sonkát szereti, tormával, ráadásul még a hite is elhagyta, az így jár... De! Szerintem nagyon is jól összehoztad, és nem lehetett könnyű.
Köszi
Válasz erre: Cathy
O, akkor nem sikerult osszehozni azt, amit elkepzeltem. :(
Ez maga a Husvet `miszteriuma` szokatlan szempontbol, ugy hogy az egyik resztvevo borebe bujva meselem el a tortenetet. Szandekom szerint az utolso bekezdesben kellene felismerni a sztorit a `sziklasir` megjelenesevel, kulonosen a sziklasirban ulo feher ruhas alak miatt, aki azt mondja, hogy mar nincs itt az, akit keresel. A foszereplo, aki az evangelium szerint a kenetet (olajat) vitte a szent sirhoz, hogy Jezus testet szent kenettel megkenje, Maria Magdolna volt. Igy sem jon ossze? A faoszlop, ami elott osszezuhanva sir az a kereszt (also resze). Jezus halala miatt sir a Golgotan.
:(
Sajnalom, valamit nem jol csinaltam, pedig annyira igyekeztem.
Köszi
Válasz erre: Cathy
O, akkor nem sikerult osszehozni azt, amit elkepzeltem. :(
Ez maga a Husvet `miszteriuma` szokatlan szempontbol, ugy hogy az egyik resztvevo borebe bujva meselem el a tortenetet. Szandekom szerint az utolso bekezdesben kellene felismerni a sztorit a `sziklasir` megjelenesevel, kulonosen a sziklasirban ulo feher ruhas alak miatt, aki azt mondja, hogy mar nincs itt az, akit keresel. A foszereplo, aki az evangelium szerint a kenetet (olajat) vitte a szent sirhoz, hogy Jezus testet szent kenettel megkenje, Maria Magdolna volt. Igy sem jon ossze? A faoszlop, ami elott osszezuhanva sir az a kereszt (also resze). Jezus halala miatt sir a Golgotan.
:(
Sajnalom, valamit nem jol csinaltam, pedig annyira igyekeztem.
Ez maga a Husvet `miszteriuma` szokatlan szempontbol, ugy hogy az egyik resztvevo borebe bujva meselem el a tortenetet. Szandekom szerint az utolso bekezdesben kellene felismerni a sztorit a `sziklasir` megjelenesevel, kulonosen a sziklasirban ulo feher ruhas alak miatt, aki azt mondja, hogy mar nincs itt az, akit keresel. A foszereplo, aki az evangelium szerint a kenetet (olajat) vitte a szent sirhoz, hogy Jezus testet szent kenettel megkenje, Maria Magdolna volt. Igy sem jon ossze? A faoszlop, ami elott osszezuhanva sir az a kereszt (also resze). Jezus halala miatt sir a Golgotan.
:(
Sajnalom, valamit nem jol csinaltam, pedig annyira igyekeztem.
Válasz erre: Cathy
Azt hittem egyszerubb lesz a megoldas. Nem, nem ez a megoldasa az irasomnak. Meg varok kicsit, hatha valaki ismeri a tortenetet, esetleg mas szemontbol is.
Olvasd át még egyszer. Ne csak én szenvedjek.
Válasz erre: zsoltne.eva
Valami olyasmit érzek kiolvasni a soraidból, hogy a múltban történt eseményt, ami lehet egy közeli hozzátartozód elvesztése, nagyon nehezen tudtad feldolgozni, egyfajta segítséget kaptál... Úgy veszem ki most már szembe tudsz nézni annak a meghatározó személynek az elvesztésével, az örömkönnyek jelenthetik ezt számodra a végén és a megkönnyebbülést fejezed ki...
Megjegyzem feladtad a leckét, mert nem könnyű..., bár nem is feladványnak szántad...
Megjegyzem feladtad a leckét, mert nem könnyű..., bár nem is feladványnak szántad...