Röfi, a kismalac
Látogatók száma: 48
Egy szilveszteri történet.
Röfi, a kismalac
Szilveszteri történet
Egyszer volt, hol nem volt, mert igaz volt. Egy hegyvidéki kisfaluban ünnepre készülődtek az emberek. Év vége, azaz a szilveszter jött el. S ahogy ez lenni szokott, levágtak egy jól meghízott disznót, legalább is szerették volna, de egy sem akadt a faluban. Hisz ez az év igen sok csapást hozott mindenki számára.
Hol a víz mosta ki az elvetett magvakat, hol a tűző nap perzselte fel azt a kis termést is. A sáskajárást és a molylepkék támadását már meg sem említették a lakók.
Ám szilvesztert képtelenség disznóságok nélkül megünnepelni. Csirkét és halat csak nem ehetnek, hisz az előbbi elkaparja a szerencsét, az utóbbival pedig elúszik az.
Törték a fejüket nagyon, mi tévők is legyenek. Ekkor jutott Józsi bácsi eszébe, hogy megmentheti a szilvesztert. Az egyik ólban ott röfögött Röfi, a kismalac. Arankával, a feleségével megbeszélte, hogy a cél érdekében Röfit kell feláldozni a szerencse oltárán.
Másnap reggel, igen korán, Józsi bácsi papucsban kicsoszogott az ólakhoz. Kezébe vette a moslékos vödrét, hogy előcsalogassa Röfit.
- Röfikém, ca-ca! Hát, jer már elő! Itt a finom meleg moslékod, Aranka maga készítette.
A kismalac azonban nem mutatkozott. Józsi bácsi egyre türelmetlenebb lett, hisz fázott. Csípős reggelre ébredtek.
- Azt a teremburáját neki! – szólt erélyesebben a gazda. – Hát, itt van, ne! A finom reggelid! Gyere már elő!
Ezzel Józsi bácsi megfordult, lerakta maga mellé a vödröt, és ezt mondta:
- Na, ebből sem lesz szilveszteri malacsült! – miközben lemondóan legyintett a kezével.
- Malacsült? – kérdezte egy vékonyka hang. – Szilveszteri malacsült?
Józsi bácsi azt hitte, hogy a felesége űz vele tréfát, ám nem ő volt. Megfordult. Alig akart hinni a szemének, de még jobban a fülének.
- Még hogy belőlem, malacsült! – mondta a kismalac.
A gazda úgy megijedt, szinte kezét-lábát törve, futott be a házba.
- Asszony! A malac! A malacunk! – kiáltotta egyfolytában.
- Sikerült megfognod? – kérdezte a felesége.
- Á, dehogy! Beszélt! Hozzám beszélt a kis Röfink!
- Buta beszéd! – mosolyodott el Aranka. – Megint tovább maradtál reggel a kamrában a butykos mellett!
- Na, de asszony! Még a környékén sem jártam. Ha nem hiszel nekem, gyere ki! – javasolta a gazda.
Ezzel kiléptek a tornácra, azonban nem jutottak messzire, mert a kismalac már ott várta őket.
- Nem akarok szilveszteri sült malac lenni! – mondta.
Nem is kellett több Arankának, szájához emelte a kezét, nehogy sikításával felverje a szomszédokat.
- Józsi, csípj belém! – kérte hites urát Aranka.
A gazda engedelmeskedett, Aranka újfent szájához emelte kezét.
- Ébren vagyok! – konstatálta.
- Erről beszéltem, Arankám! – mondta a gazda.
Azonban a Röfi folytatta mondanivalóját:
- Van egy javaslatom. Ha életben hagytok, akkor délután elviszlek benneteket oda, ahol a vaddisznók gyülekezni szoktak. A vaddisznósült épp olyan finom. Sőt! Így megmenthetitek a szilveszteri vacsorát. Az egész falu lakmározhat belőle. Csak szóljatok a vadásznak is.
Aranka és Józsi bácsi egymásra nézett, majd visszahátráltak a házba.
- Ketten is hallottuk! – szólt a gazda. – Ez valami csoda? Sosem hallottam még malacot beszélni! – folytatta.
- Próbáljuk meg! – javasolta Aranka. – Mit veszíthetünk? Legfeljebb lesz egy malacsültünk.
Ezután a gazda kilépett a tornácra.
- Rendben! Áll az alku. Itt a kezem nem disznóláb – mondta Józsi bácsi.
- Az enyém malacláb – válaszolta Röfi.
Délután a gazda szólt a vadásznak, hogy lenne egy kis munka, azonban a részleteket nem árulta el.
Annak rendje és módja szerint meg is érkezett a vadász, egy nagy puskával a hátán.
- Nos, lássuk csak, miért is kellek én?
- Isten hozott, vadászuram! – köszöntötte a gazda. – Rögtön mehetünk, csak Arankám előhozza a Röfit.
- A Röfit? – csodálkozott el a vadász. – Őt is magunkkal visszük?
- Nélküle el sem indulhatunk – hangzott a kurta válasz.
Négyesben az erdő felé vették az útjukat. Majdnem besötétedett, mikor a kismalac megállt a vaddisznócsapás előtt, és így szólt:
- Maradjunk csendben, nehogy megneszeljék, hogy várunk rájuk!
A vadász majdnem hanyatt vágódott, úgy meglepődött, de Józsi bácsi csendre intette, mert felsejlettek a vaddisznók halovány kontúrjai.
- Pszt! – intett csendre mindenkit a kismalac is.
A vadász kinézte a legnagyobb vaddisznót, célzott, s egyből talált. Közelebb mentek, majd hazavonszolták a vadat. A nők alig győztek sütni-főzni. Hatalmas ünnepséget csaptak.
Így mentette meg Röfi, a kismalac a falu szilveszterét.
Azonban soha senkinek nem árulták el Röfi titkát.
Azóta is boldogan él, ha meg nem halt.
A cikket írta: kiki64
Hozzászólások
időrendi sorrend
:)
Örülök, hogy felvidítottál Röfivel. Nagyon klassz kis vidám történet! Lassan elszáll a decemberi depim, hogy az év vége közelgésével rám telepedett.
Üdvözöllek Éva.
azért örülök, hogy a kötelező jőkedv-időszaknak vége van, mert semmi sem változott
örülök annak is, hogy fel tudtalak vidítani
Üdv: Kiki
:)
Üdvözöllek Éva.