Születésnap
Látogatók száma: 68
A cukrászda vezetője személyesen ellenőrzi a rendelésekre készült tortákat, valamennyit, holott kizárólag Elzáéra kíváncsi igazán.
Végtelenül hálás az asszonynak, hogy a hivatalban két perc alatt elintézi neki az ügyét, melyet fél év alatt sem sikerül. Tudja, hogy ezért nem vár köszönetet, ajándékot sem fogadna el, de most itt az alkalom, hogy meghálálja a segítségét.
Ott a sorakoznak már a torták, nagyobbak, kisebbek, kerekek, szögletesek, megtöltve a krémekkel, csokoldádéssal, főzött vaníliakrémmel, punccsal, rumos dióval és ki tudja még, hányfélével, mindannyian a bevonatukra és a díszítésesükre várnak, melyekhez szorgos kezek készítik már az anyagokat, főzött és hideg krémeket, fondant, grillázst, és hajtogatják színes cukormázból a díszeket, formálják marcipánból a figurákat.
- Berkesné tortája kétszintes legyen – utasítja a műhely főnökét, - és a tetejére rózsákból írjátok fel a hatvanötös számot. Megoldható?
- Ennyire feledékeny lennék? Egyszintesre szól a rendelés!
- Igen, arra szól, és annyit is fizet, de kétszintest kap. Kérlek, magad tedd dobozba, nehogy baja essék.
- Rendben, Mara.
Berkesné ötkor indul haza a hivatalból és első útja kivételesen nem a kocsihoz vezet, hanem egy saroknyira, a híres és egyik legrégebbi fővárosi cukrászdába, melyben kizárólag minőségi édes és sós süteményeket készítenek, tortáikkal pedig sorra nyerik a cukrászversenyeket.
Tíz éve dolgozik a hivatalban, azóta itt vásárolja a családnak az édességet, mert sem ideje, sem kedves sincs hosszan pepecselni otthon az elkészítésükkel, ráadásul nem sikerül olyan szépre, mint amelyen finom.
Most pedig, a hatvanötödik születésnapján, szeretne kitenni magáért. Születésnapjának hetén, szombaton, összegyűlik a család és együtt ebédelnek. Miután a mostani szombatra esik, biztosan jönnek a gyerekei ebédre, mind a ketten, családostul.
Az unokáknak mesefigurás szalvétát kell venni, legutóbb is annak volt a legnagyobb sikere, nem pedig a gyereknapra kapott drága játékoknak.
A dekor boltban megveszi a szalvétát, szerencsére belefér a táskájába. Reménykedik, hogy nem találja ott Marát a cukrászdában, mert valahányszor találkoznak, mindig úgy néz rá, mint egy istenre, pedig semmi mást nem tett az érdekében, minthogy felhívta azt a kolléganőjét, aki a lekötelezettje, hogy ugyan már, intézze el Mara ügyét, mégis szégyen a hivatalra nézvést a félórás munka fél évig való tologatása.
Tíz éve dolgozik külsősként a hivatalban, és kedvelik a munkatársai, egyrészt hatalmas szakmai tudása, másrészt kedvessége miatt, ráadásul kimarad mindennemű belső áskálódásból, hiszen számára nincs kilátás előléptetésre.
Elzát elhagyja a szerencséje, mert Mara ott járkál a pult mögött, széles mosollyal köszönti, sőt, maga szolgálja ki. Fizet, váltanak néhány szót és máris hozzák a műhelyből a tortát. Mintha nagyobb dobozba tennék, mintsem kellene, de nem foglalkozik vele, elköszön és irány a kocsi.
Hát persze, ennek a tortának a tetején most ott lesz a két számjegy, gyertyából, ahogyan az szokás, és így már nem is férne bele a normál dobozba, gondolja, amikor beteszi a csomagtartóba.
A kétszintes családi háznak csak a földszintjét használja, az emeleti három szobát lezárja, amikor kirepülnek a gyerekek. Huszonkét éve, a válása óta egyedül él, egyedül neveli a gyerekeit és tiszta szerencse, hogy mindkettő tehetséges, diplomás ember lett. Nem akar a terhükre lenni, de nincs sok megtakarítása, igaz, kevés sem, mert egyiknek lakást, a másiknak kocsit vesz. De semmi baj, még két évig dolgozik és akkor végre lesz annyi tartaléka, hogy szerényen, de biztosan megéljen.
Nekilát a takarításnak, sorra veszi a nappalit, a félszobát, melyet hálónak használ, a konyhát, a fürdőszobát, mert csillogjon a bútor, a parketta, egyetlen szem por se legyen a szőnyegeken, mert Soma, a legkisebb unokája, még csak kétéves, és imád legózni a szőnyegen.
Éjfél is elmúlik, mire ágyba kerül. A tus alatt elernyednek az izmai, és érzi, hogy most tör ki rajta az egész heti fáradtság. Fekszik a sötétben, kerüli az álom. Bekapcsolja a televíziót, keres egy filmet és reméli, hogy az segít elaludnia.
Ötkor már kipattan az ágyból, dolog van.
Beindítja a mosógépet, megeteti a kutyát és reggeli gyanánt kávét iszik, tejszínnel, délig nem is lesz éhes.
Igyekszik úgy összeállítani az ételsort, hogy valamennyien találjanak fogukhoz valót. A felnőttekkel több a gond, mint a három unokával, akik imádják a nagyi főztjét. Nála még a spenótot, sóskát és a sárgarépa főzeléket is megeszik.
Újházi tyúkhúslevest főz, azt szeretik mindannyian, másodiknak a veje kedvencét, vörösboros marhapörköltet tarhonyával, a fiának milánói makarónit borjú bécsivel, a többieknek, elsősorban a gyerekeknek rakott krumplit. Édességnek ott lesz a torta, a gyerekek málnaszörpöt isznak, a felnőtteket pedig pezsgő és két üveg bor várja.
Azért ez nem egészen így van, mert összesen nyolcan lesznek, ezért valamennyi ételből nyolc adag készül. Ami nem fogy el, azt majd becsomagolja nekik. Hét közben későn ér haza, egyébként is, a hivatalból kijárnak ebédelni a kifőzdébe, este pedig elég egy szendvics, tehát itt nem maradhat egy morzsányi étel sem. A műanyag dobozokat is kikészíti, ne kelljen keresnie.
Széthúzza az étkezőasztalt, és megteríti a hófehér damasztabrosszal, meg a nászajándékba kapott Zsolnay étkészlettel. Középre teszi a vízzel félig teletöltött kristályvázát, hiszen rendszerint virágot kap a gyerekektől, mégpedig gerberát, az a kedvence.
Előveszi az unokák játékait, amelyekkel akkor játszanak, ha itt alszanak a nagyinál.
Tizenegykor még letusol és felvesz egy tisztességes ruhát. Elvégre ő az ünnepelt! De utolsó születésnapja, amikor még a tortán ott vannak az életkorát mutató gyertyaszámok. Ezután, ha megkérdezik az életkorát, annyit mond, hogy hatvanöt múlt. Ha jobb napja lesz, akkor csak annyit: hatvan múltam!
A tükörnek azonban van egy jó és egy rossz tulajdonsága. Megmutatja arcának minden apró részletét, a legkisebb szarkalábat is, és képtelen hazudni, szépnek mondani a rondát.
Nincs is ezzel semmi baj, hiszen nem ronda, csupán az évek barázdálják a bőrét.
Tizenkettő előtt öt perccel megcsörren a mobilja, a lánya keresi:
- Szervusz, Anya! Isten éltessen! Felköszöntünk holnap este, most nem tudunk átmenni hozzád, ne haragudj! Petikét visszük három órára bábszínházba, és előtte találkozunk a barátnőmmel és a kisfiával. Nem haragszol, ugye?
Erre mit mondjon?
- Nem haragszom, kislányom, csak elkészítettem az ebédet.
- Semmi gond, anya, megeszitek a bátyámékkal. Miattunk nem kell készülnöd semmivel, adsz Petikének egy szelet tortát és kész. Úgyis csak egy fél órát leszünk nálad.
Keserű Elza szája íze.
- Semmi baj, kislányom, menjetek, ha programotok van.
Kinyomja a telefont és tölt magának egy pohár jéghideg kristályvizet, az oltja a szomját és lehűti kissé forrongó lelkét.
Nincs érkezése letenni a poharat, ismét cseng a mobilja, a fia keresi:
- Szia, Anya! Nagyon sok boldog születésnapot kívánunk mindannyian! Képzeld, elromlott a kocsink, nem tudunk menni. Hétfőn, munka után felugrok hozzád, jó lesz?
- Addigra megjavul a kocsitok?
- Dehogyis, csak a gyerekeket nem akarjuk a fél városon át villamoson utaztatni.
- Értem, kisfiam. Puszilom a gyerekeket!
Ne nézz a tükörbe, Elza, mert szétrobban a fejed, olyan piros! – gúnyolódik magában magával.
Mély lélegzetet vesz és telefonálni kezd a városi vonalon:
- Szervusz, Margó! Berkes Elza vagyok. Ezek szerint jól gondoltam, benn vagy a munkahelyeden. Húsz perc múlva ott vagyok.
- Mi történt, barátnőm!
- Nem érdekes, mindjárt indulok, majd elmondom.
Margónak még egy éve van a nyugdíjig, neki muszáj még dolgoznia.
Percek alatt bedobozolja az ételeket és a tortával együtt bepakolja kocsija csomagtartójába.
Húsz perc múlva behajt a Vöröskereszt leányanya otthonának udvarára.
- Pontos voltam, Margó? Szia! Gyere, segíts kipakolni a kocsiból.
- Jézusom, Elza! Elhoztad az egész háztartást? Nem mentek a gyerekek, ugye? No, akkor kipakolunk, utána felhívom a férjem, szóljon Jóskának és ma nálunk leszel. Reggelig kanasztázunk.
- Arról a bizonyos Jóskáról beszélsz?
Nevetve bólint a barátnője.
Öt éve ismeri Jóskát, a sármos, hatvanas fickót, aki kitartóan udvarolgat neki, sikertelenül.
Talán ideje lenne változtatni az álláspontján.
Jó lenne, ha a kutyáján kívül másvalaki is szeretné.
A tizenkét bennlakó lány örömmel fogadja az ételeket, hát a még a tortát.
Elza mosolyogva nyugtázza, hogy legalább nekik lesz egy jó napjuk.
Megkordul a gyomra. Pavlovi reflex. Fél egy van, a munkahelyéről ilyenkor mennek ebédelni a kifőzdébe.
Rátör a nevetés, ami sírásba fullad.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Yolla !
Szívbe markoló írás! Tetszik!
Ötöst kaptál rá!
Pussz: emillio
Ti lányok itt alul, - mi bajotok a jó kis hatvanasokkal?
Semmi bajom nincs velük. Sőt...ezt írtam le a hozzászólásomban!
:-)
pusz
Juli
Szívbe markoló írás! Tetszik!
Ötöst kaptál rá!
Pussz: emillio
Ti lányok itt alul, - mi bajotok a jó kis hatvanasokkal?
Szia Yolla! Egyet gondolok Julival. De vajon mire jutnak a hatvanas romantikussal? Lesz folyt? Izgalmas kezd lenni! Puszi, V.
Te kis butus! Vannak romantikus hatvanasok, akik jól tartják magukat és rengeteg tapasztalattal rendelkeznek. - megmondta a barátnőm is!
pusz
Juli
Szia Yolla!
Ismét sikerült az életből összeraknod egy nem vidám, ám életszerű történetet.
A gyerekek rohannak, nincs idejük semmire. Én mindig mondom a gyerekeknek ha nem tudnak jönni egy-egy családi összeröffenésre - hogy megértem őket.
De azt ne tegyék meg velem, hogy feleslegesen süssek, főzzek és izgatottan várjam a semmit. Ezt be is tartják. Ha fixre beszélünk meg valamit, akkor akármi is történik, itt vannak.
pusz
Juli
Sajnos, nem kellett összeraknom, csak le kellett írnom.
Pussz: Yolla
Ismét sikerült az életből összeraknod egy nem vidám, ám életszerű történetet.
A gyerekek rohannak, nincs idejük semmire. Én mindig mondom a gyerekeknek ha nem tudnak jönni egy-egy családi összeröffenésre - hogy megértem őket.
De azt ne tegyék meg velem, hogy feleslegesen süssek, főzzek és izgatottan várjam a semmit. Ezt be is tartják. Ha fixre beszélünk meg valamit, akkor akármi is történik, itt vannak.
pusz
Juli