Azok a gyermekévek!... 5.
Látogatók száma: 83
Habzsoltam a tizenévesek erejével és lendületével szinte mindent, ami az utamba került. Kinyílt számomra is a világ és nyitott voltam mindenre, ami újabb és újabb élményekkel halmozott el.
Történetem azért más mint az eddigiek, mert ez rólam szól, hamisítatlan én voltam, ellentétben az összes többivel, ami valaki álmairól, vágyairól szólt, arról aki én szerettem volna lenni, és aki talán azzá is váltam némelykor pillanatokra.
Ez valamivel több annál, hamisítatlan gyermekéveim azon időszakából való, amikor pajorból cserebogárrá, vagy bábból pillangóvá varázsolt a természet, a tizenéves koromról.
Azért érdekes így visszatekintve, hogy mik jutnak az eszembe idősebb korom ellenére, miért éppen ez az időszak, nem tudom. Talán sose nőttem fel igazán?
No mindegy. Belevágok. Habzsoltam a tizenévesek erejével és lendületével szinte mindent, ami az utamba került. Kinyílt számomra is a világ és nyitott voltam mindenre, ami újabb és újabb élményekkel halmozott el. Ezidőtájt még csak cseperedtem, voltak elégedetlen pillanataim, amikor nem tudtam mit kezdeni szinte a kezemmel, lábammal. Hirtelen minden olyan szűkké vált körülöttem, ki kellett törnöm és ennek az igényemnek olykor hangot is adtam. Kicsikartam és megkaptam még a lehetetlent is.
Emlékszem, amikor előálltam azzal a kérésemmel, hogy szeretnék elmenni az úttörőtáborba, ami akkor először vált számomra elérhetővé. Anyám nem esett kétségbe, hogy hetekre el fogok tűnni a szeme elől, hiszen jutott is maradt is mellette bőven gyerek. Miért ne? Akkor ijedt meg talán kissé, amikor a lista alapján be kellett pakolni a hátizsákomat, szigorúan csak azt, amit előírtak. (Számomra különösen nagy jelentőséggel a fehér-zöld pöttyös fürdőruhám bírt, sok egyéb más mellett és egy falatka sortnadrág, mely ruhadarabok a későbbiekben válnak meghatározóvá).
Jól ki volt ez találva, hogy mindenki egységcsomaggal a hátán vergődje fel magát a vonatra, hogy semmi se különböztesse meg a másiktól, nehogy már azért maradjon le valaki, mert magával cipelte szinte az egész házat és a nagy bőrönd miatt marad le.
Rengetegen voltunk. Az egész vonat velünk telt meg, tőlünk volt hangos, a zsivajunktól. Zsongtunk, mint a méhkas. Az izgalom járt át, miközben már arra gondoltam milyen is lesz, amikor először meglátom a Balatont. Elindultunk. (Még most is hallom a vonat füttyét, érzem a kormot a szemembe.)
Megérkeztünk, ugyanazzal az izgalommal telve foglaltuk el a szálláshelyünket, többedmagammal egy szobában, de mindenkinek külön ággyal, kis szekrénykével. Érdekes volt megfigyelni, hogy ezt a zsongó méhkast perceken belül jól időzített rövid parancsszavakkal hogy meg tudták regulázni! Tekintélye volt a felügyelőnek, jó volt ezt még időben észben tartanunk.
A hatalmas táborban az ország legtávolabbi pontjaiból érkezett gyermeksereg, közöttük én, aki először szabadultam ki otthonról, látszólag ugyanolyan voltam, mint a többi, mégis valamitől más.
Mint a sáskák, akik először jutottak élelemhez, úgy támadtuk meg - persze azért rendezetten - de farkas éhesen és étvággyal a tábori konyhát, az ebédlőt. Hosszú volt és hatalmas az étkezde. (A tányércsörgést, kanál, kés, villa zörgést, csörömpölést... még most is hallom, a kávé illatát most is érzem.)... Számomra, aki semmivel sem különböztem a másiktól, annyival jelentett ez a váratlan bőség többet, hogy nem tudtak olyan ételt elém tenni, hogy egy szem morzsát is hagytam volna magam után a tányéromon, cseppet sem zavartatva magam, miután láttam, hogy mások is ezt teszik, nem estem kétségbe, ha kevésnek bizonyult, kértem és kaptam, nem egyszer repetát. Degeszre ettük magunkat, ami addig nem is tűnt fel, de...
Birtokba vettük azt a hatalmas víztömeget. A Balaton az valami csodás volt számomra, és amikor beavattam a vadi zsír fehér-zöld pettyes fürdőruhámat, pici fodorral az alján, nem értettem, hogy valahányszor ki-be ugrálok a vízbe, az miért akar folyton lecsusszanni rólam meg-megmutatva azt a keveset, ami akkor már igencsak látszott, de amit én igyekeztem volna szemérmesen eltakarni a kíváncsi szemek elől. (Ez az egyetlen dolog, amire emlékszem, hogy nagyon zavart,... meglátták a cicimet.)
Folyt.köv.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Tündér
Kedves Évánk!
Bizony az úttörőtáborok is a múltunk része. Jó ez a sorozat!
Pussz, Tündér
Bizony az úttörőtáborok is a múltunk része. Jó ez a sorozat!
Pussz, Tündér