London és én - Előkészületek az utazáshoz
Látogatók száma: 77
London. Az Egyesült Királyság fővárosa, a Forbes magazin tavalyi felmérése szerint a világ legbefolyásosabb városa. Lady Di és a royal bébi otthona. Temze, Tower, London Eye, sorolom gyorsan magamban a látnivalók egy részét. Ja, de valahogy el is kell oda jutni. A repülőjegy már kinyomtatva várakozik a szekrényben, nincs visszaút. Illetve mondhatnék még nemet is, de egyrészt illetlenség lenne vendéglátóimmal szemben, másrészt a kaland izgalma tolja az adrenalint a szervezetembe, már ezerrel pörgök. Családom tagjait kikészítem a repüléstől való félelmemmel, mindenféle gondolatok járnak a fejemben ezzel kapcsolatban. Persze, pár jó barát rá is tromfol, hogy azért egy fekete macskát szorítsak a hónom alá, biztos, ami biztos. Életem első repülőútja péntek 13-ra esik, bár teljesen véletlenül, de ugye nem is ember, akinek nem fordul meg a fejében ez-az, ha meglátja ezt a dátumot egy frissen, illatosan kinyomtatott repülőjegy fejlécén.
De nincs mese, menni kell. Az utazás előtti napokat olyan praktikus dolgok felkutatásával töltöm, mint hogy mekkora lehet a kézipoggyász, hogyan lehet tuti ablak mellé ülni és hol van az a zsák, amibe adott esetben rókázni lehet. Hiába, ha az ember lánya először repül, legyen csak alapos. Az olyan részletkérdésekre most nem térnék ki, hogy az is megfordult a fejemben, hogy kitalálok-e a tranzit útvesztőjéből, vagy valahonnan a csomagtérből fogom leadni a vészjeleket, hogy a kutyás mentőcsapatok indulhatnak a keresésemre. Álmatlan éjszakáimon ehhez hasonló víziók gyötörnek, nagy nehezen mégis elérkezik az indulás napja.
Hajnal hatkor már a második kávét iszom, evésre hiába próbál rábeszélni a család, egy falat se menne le a torkomon. Csak lazán, egy kézipoggyásszal felszerelkezve érkezem a reptérre, beszerzem a visszazárható nejlonzacskót, ez ugye kötelező a magammal vitt folyadékok tárolására. Valószínűleg a fél deci kontaktlencse folyadékommal fogom eltéríteni a gépet, de a szabály az szabály, leszurkolom a százast a zacsiért, majd a becsekkolási pont felé veszem az irányt. Végig megyek a szigorú ellenőrzésen, övet, csizmát, kabátot ledobom. A kívülálló szemében úgy tűnhet, mintha évtizedes rutinnal rendelkeznék, pedig a pókerarccal csak a zabszem-effektust igyekszem leplezni, több-kevesebb sikerrel. Ezután megnyílik a csodák kapuja. Bebocsájtást nyerek a tranzit előkelő és pont ezért drága világába. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, csak legyen elég pénz a számládon. Nekem nincs, így csak egy ásványvizet és egy csomag kekszet veszek, gondolom, jól jöhet később, az első izgalmak elmúltával. Az üvegfalnak nyomom a homlokom és hitetlenkedve bámulok kifelé, oda, ahol a nagy gépek várják a felszállást. El nem tudom képzelni, hogy milyen lehet a levegőben, és egyáltalán, biztos, hogy fenn maradnak a gépek? Sűrűn pislogok a kapunyitást jelző táblák felé, úgy vagyok vele, essünk túl rajta minél hamarabb.
Végre valahára a mi járatunk száma mellett is megjelenik, hogy melyik kapunál kell beszállni, nekilódulok, jöjjön, aminek jönnie kell. Szépen beállok a sorba, még egy utolsó ellenőrzés, nyílik az ajtó, az üvegfalon túl a szikrázó napsütésben ott áll a gépmadár. Hát, itt vagyok!
Folyt. köv.
A cikket írta: anubis
Hozzászólások
időrendi sorrend
Icukám, asszem, én megőrültem volna egy ilyen hosszú vonat út alatt. Főleg az izgalomtól. Mesélj! :))))
Nekem ez volt a "belépőm", de a későbbiek kárpótoltak..
Hú, hát nagyon élethűen írtad le a repülés előtti izgalmakat! De így utólag elárulom Neked, vonattal, majd hajóval átutazni a csatornán, nos, hát az sem leányálom! Még rágondolni is rossz. De biztos vagyok benne, hogy megérte a sok izgalom! :-)
Kedves anubis!
Nagyon szépen írtad le a repülés előtti izgalommal
teli várakozást, és a becsekkolási procedúrákat. Olyan
jól és érzékletesen írtad le, hogy majdnem lerágtam a körmöm,
pedig én elég sokat repültem! Igaz, - nem nagy utasszállító
gépeken, hanem kis sport repülőgépeken! Mondhatnád, hogy a
repülés, - az repülés, de nem egészen így van! Más, ha szállítják
az embert az égi országutakon, és megint más, ha ő a pilóta!
Várom a beszámolód következő részét, és a londoni
idegenvezetést! (Még sohasem voltam Londonban!)
Pussz: emillio
Nekem még autóra sincs jogosítványom. Nem véletlenül :)) el sem tudom képzelni, milyen lehet bármilyen repülőt vezetni. Nem akarsz írni róla?
Köszönöm, hogy olvastál!
Puszi,
J.
Nagyon szépen írtad le a repülés előtti izgalommal
teli várakozást, és a becsekkolási procedúrákat. Olyan
jól és érzékletesen írtad le, hogy majdnem lerágtam a körmöm,
pedig én elég sokat repültem! Igaz, - nem nagy utasszállító
gépeken, hanem kis sport repülőgépeken! Mondhatnád, hogy a
repülés, - az repülés, de nem egészen így van! Más, ha szállítják
az embert az égi országutakon, és megint más, ha ő a pilóta!
Várom a beszámolód következő részét, és a londoni
idegenvezetést! (Még sohasem voltam Londonban!)
Pussz: emillio
Jó utat! :-)
Puszi: Yolla
Puszi