Zeusz papucsa
Látogatók száma: 67
Most, hogy eljött a nyári szabadságolások ideje, elhatároztam, hogy végre véghezviszem a régóta dédelgetett tervemet, hogy elmenjek Görögországba. Megismerjem a helyi étel, és ital specialitásokat, és megmásszam az istenek hegyét, az Olympost. Már meg is terveztem az útvonalat, hogy a lakásomtól merre lehet eljutni legegyszerűbben a hegy lábához.
Tehát irány Belgrád, onnan Thessaloniki, majd tovább előre az istenek városa Litochoro felé. Litochorotól autóval is feljebb lehet menni a hegyre, - de csak kb.: 1100 méter magasságig, aztán már csak gyalog, vagy öszvérháton lehet felfelé baktatni. A túrához jó pénzért tapasztalt hegyi vezetők segítségét is igénybe vehetjük, fel, - akár egészen a legmagasabb csúcsokig. Engem igazán két csúcs hoz lázba, a Mytikas, és a tőle jobbra eső csúcs, a Stefani, - amit Zeusz trónjának is neveznek!
Szép napos időre virradt az indulás napja. Úgy látszik, hogy rám mosolyogtak az istenek. Olyan érzés kerített hatalmába, mintha Ők hívnának vendégségbe, - az Olymposra.
A kocsim frissen szervizelve, tisztán, és útra készen áll a ház előtt. Jókedvűen bepakoltam a csomagtartóba mindenfélét, amiről azt hittem, hogy szükség lehet rá! Hátizsák, egy jó pár póló, zokni, és alsónadrág, tréningruha, tartalék farmer, sátor, vastag takaró, vadonat új túrabakancs, vízhatlan kabát, zseblámpa új elemekkel. Még papucsot is pakoltam be.
Eljött az indulás pillanata, és én telve izgalommal elindultam a megtervezett útra. A motor csendesen duruzsolt, és a lehúzott ablakon keresztül virágillatot hozott a szél. Kerestem a rádión egy olyan zenei csatornát, amely megfelelt a felfokozott érzelmeimnek. A városon keresztül vágva, végig madarak hangos dala kísérte utamat. Ráhajtottam az M5-ös autópálya bevezető szakaszára. Az első benzinkút parkolójánál megálltam, és megvettem az úthoz szükséges összes pályamatricát. Éppen a matricákat ragasztgattam a szélvédőre, amikor odajött hozzám egy nagyon szép stoppos lány.
- Szia, el tudnál vinni egy darabon? Nekem nagyon jó lenne, és Te sem utaznál unatkozva egyedül!- kérlelt mosolyogva.
- Szia! Én Görögországba megyek! Ha az úti célod arra felé van, és megígéred, hogy nem fogsz velem erőszakoskodni, - akkor szívesen elviszlek!- válaszoltam vigyorogva, közben végigmustráltam a gyönyörű alakját.
- Mi a manó? Egyedül mész a görögökhöz? Minek? Nincs társad, barátod, vagy barátnőd, aki elkísérne?
- Hát… tudod a barátaim a tengerpartra vágynak, - én meg az istenek hegyét, az Olympost akarom megmászni! Ami a barátnőmet illeti, most éppen nincs, - mert két hónapja szakítottunk! Mit szeretnél még rólam tudni?- kérdeztem elkomolyodva. Inkább magadról mesélj!
- Rendben van! Először is Zalay Renátának hívnak! Harmadévesként az iparművészetire járok, és most is csak azért megyek haza, mert a kolesz a nyári szünet alatt zárva van. Egy nagy házban lakunk Kecskeméten. Eléggé jómódban élünk, ugyanis az apám egy jól kereső fogorvos. Igazából nem szeretek otthon lenni, mert a szüleim állandóan csak veszekednek, az anyám túlzott költekezése miatt! Ez van! Én szeretek sportolni, túrázni, és mindenfelé csavarogni! Ja, és még shoppingolni! A pénzre nincs gondom, mert, ha rácsörgök az apámra, rögtön átutal egy csomó pénzt a számlámra, hogy semmiben se szenvedjek hiányt! Ezzel részéről a szerető gondoskodás ki is merül! Néha azért örülnék, hogyha másképp is kimutatná a szeretetét! Stoppal meg azért járok, mert eléggé kalandos utazási forma, - pedig telne útiköltségre, vagy akár saját autóra is!
- Nekem Péter a nevem! Szabó Péter! Ha van kedved, és nem várnak otthon, ráadásul szeretsz túrázni, és sátorban aludni, akkor gyere velem hegyet mászni! Egy hétre terveztem a görög kiruccanást!
- Tényleg mehetek? Ez tetszik! Még soha sem aludtam sátorban! Csak küldök egy SMS-t az apámnak, hogy ne aggódjon értem, és utaljon át a számlámra jó sok pénzt, hogy ne legyek pénz nélkül! Aztán kalandra fel! Indulhatunk is, kedves Péter!- mondta a lány lelkesen, csillogó szemmel.
Gyönyörű tájakon utaztunk egészen Litochoroig, ráadásul egy percet sem unatkoztunk egymás mellett. Végig vicceltük, - nevettük az utat. Az egész egy romantikus filmre hasonlított leginkább, aminek mi voltunk a főszereplői, és ezt nagyon élveztünk. Egyre jobban megkedveltük egymást. Olyan érzésem volt, mintha legalább tíz éve ismerném Renátát, ezt a kedves és gyönyörű lányt.
Mikor megálltam Litochoro főterén, már kézen fogva léptünk be egy kávézóba, hogy végre megkóstolhassunk egy finom frappét. Ez a jellegzetesen görög ital tulajdonképpen egy hideg habos kávé. A teraszon lévő asztaloknál sehol sem volt két szabad hely, csak egy asztalnál, - ahová odakéredzkedtünk. Mint megtudtuk, Jorgosznak hívták az asztaltársunkat. Hálából, hogy odaülhettünk, meghívtam Őt is egy frappéra, amit szívesen fogadott. Amikor kiléptünk a kávéházból, Renáta hirtelen átkarolt, és megcsókolta az arcom. Aztán csak úgy mellékesen megjegyezte:
- Észrevettem, hogy vadi új a bakancsod! Én elég sokat túrázom, és ezért biztosan tudom, hogy fel fogja törni majd a lábad! Javaslom, hogy vigyük el egy cipészhez, azért, hogy puhítsa meg a kérgét, - mert különben tuti, hogy le fogsz sántulni!
- Igazad lehet Reni! Tudtam, hogy mindig jó egy okos lány a háznál!- néztem rá hálásan, és merészen visszacsókoltam.
- Menjünk, és keressünk egy susztert, - úgy is körül akartam nézni ebben a hangulatos városkában.
A kávézótól egymás kezét fogva, gyalogosan nekivágtunk a városnak. Felfedeztük, hogy hol fogunk majd étkezni, hol van a posta, merre találhatunk bankot, hogy tudjunk valutát váltani, - ha szükséges. Egy ódon hangulatú, macskaköves utcácskában észrevettem egy utcára nyíló alagsori cipészműhelyt, ahová ebéd után majd visszajövünk. Találtunk egy szimpatikus kisvendéglőt, és bementünk ebédelni. Amíg a pincér előkerült, addig megbeszéltük, hogy kocsival ameddig csak tudunk, felmegyünk, és ott töltjük majd a hegyi kempingben az éjszakát, - a sátramban. Aztán másnap reggel irány a csúcs! Renáta csillogó szemmel hallgatta. Örömmel vettem észre, hogy tetszett neki a tervem.
Ebéd után visszasétáltunk a cipészműhelyhez. Az egyik kezemben az új bakancsom, a másikkal pedig Reni kezét markoltam. Amikor benyitottunk a csiriz és bőrillatú műhelybe, a nyíló ajtó sarka meglökött egy kis harangot. A csilingelésre felnézett a sok cipő közül a suszter, és mi meglepődve vettük tudomásul, hogy a mester nem más, mint Jorgosz, - aki velünk együtt kávézott a főtéri kávézóban. Régi ismerősként köszöntöttük egymást.
- Szevasztok, barátaim! Látom, hogy a hegyre készültök!- mondta, miközben kézbe vette az új bakancsot.
- Jól tetted, hogy behoztad, mert ennek a kérge nagyon kemény, - feltörné a lábad! Mindjárt megpuhítom! Nem tart sokáig, - megvárhatjátok! Addig is üljetek le, mert el akarok mesélni nektek egy mítoszt, amit csak az itt élő őslakosok ismernek!
- Zeusz, a főisten, az ég és a villámok ura, igen csak bővérű isten volt! Szeretőinek, és gyerekeinek se szeri, - se száma! Héra, a felesége, roppant féltékeny természetű, és nagyon bosszúálló volt, ezért tehát Zeusz szeretőin és azok utódain mindig kegyetlen bosszút állt! Kitalálta, hogy meglepi Zeuszt egy kőpapuccsal, és akkor majd a papucs kopogása jelzi, ha Zeusz meg akar lépni otthonról, - egy kis kalandért! Zeusz ezen csak nevetett! Egyszer Zeusz észrevette, hogy Héra mélyen alszik, és ki akart surranni a házból! Amikor meghallotta, hogy mennyire kopog a papucsa, messzire rúgta a lábáról a papucsot, ami az Olympos egy távoli oldalára esett! Így történt, hogy ismét lelépett Héra mellől, - a hitvesi ágyból! Héra, amikor felébredt, észrevette, hogy Zeusz nincs mellette. Mivel Ő volt a házasságokat védelmező istennő, ezért megátkozta Zeusz papucsát, hogy aki csak belelép a papucsba, az egész életében hűséges maradjon, és ne nézzen más nőre, - csak a párjára!
- Nos, hogy tetszett a mítosz? A puhítás kész lett, - nem kell érte fizetned! Ajándék!- adta a kezembe a bakancsomat.
- Még valamit hadd’ mondjak búcsúzóul! A Zeusz trónjához vezető turistaúton fogtok majd látni egy furcsa sziklaképződményt, amely egy félig nyitott üreg, egy sík sziklalappal az elején! Ide szoktak elbújni az eső elöl a hegymászók! Olyan, mint egy nagy papucs! Ezért is hívják azt a sziklát a Zeusz papucsának!
No, menjetek csak, - szervusztok, mert hál’ Istennek, - sok a munkám!
Elköszöntünk mi is Jorgosztól, és indultunk a kocsimhoz. A pár lépés alatt, amíg az autóhoz értünk, Renáta évődve, széles mosollyal az arcán, megkérdezte:
- Mondd csak Peti, - mi is bebújjunk a Zeusz papucsába?
- Akár esik az eső, - akár nem, - az biztos, hogy belebújunk, ha Te is akarod!
Írta: emillio
A cikket írta: emillio
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ügyi vagy! Csókdosom az orrodat! (:-D)
Van egy irodalmi pályázatfigyelő oldal, és onnan választom ki
a nekem tetsző, testhezálló pályázatokat!
(már amelyikben látok fantáziát)
Tudod, itt nem szabad megadni más irodalmi lapokat, mert az
reklámnak minősül, és az tilos!
Arra nem gondoltál viszont, ha túl sokat olvasol, nem lesz egy önálló gondolatod, elmész a valóság mellett, nem éled meg, át. Erősödik ugyan a fantáziád? És az neked elég? Hát nekem nem. :-)
Az élményt, legyen az jó vagy rossz, megélni kell és abból tanulni, nem olvasni. Bár én most már csakazértis olvaslak, hogy belőled merítsek némi fantáziát. :-)
Puszi, Éva
oké! 5 perc kutatás elég volt, és már megtaláltam zeusz papucsát egy másik helyen.
én vagyok a rex kutya.
Van egy irodalmi pályázatfigyelő oldal, és onnan választom ki
a nekem tetsző, testhezálló pályázatokat!
(már amelyikben látok fantáziát)
Tudod, itt nem szabad megadni más irodalmi lapokat, mert az
reklámnak minősül, és az tilos!
én vagyok a rex kutya.
meg szabad kérdezni, hogy milyen pályázat? úgy értem, hol lehet veled még találkozni?
a nekem tetsző, testhezálló pályázatokat!
(már amelyikben látok fantáziát)
Tudod, itt nem szabad megadni más irodalmi lapokat, mert az
reklámnak minősül, és az tilos!
Gratulálok, Emillio, nagyon jól sikerült pályamű!
Pusszantalak: Yolla
Dicsérő szavaid nagyon köszönöm!
Való igaz, - ezt egy pályázatra írtam!
Majd kiderül, hogy a zsűrinek is tetszik-e?!
Pussz: emillio
Pusszantalak: Yolla
szia E.
azt mondtam, látni a himalaya-t, nem mászni - lassan már a létrára se, mert leszédülök róla. szvámi ráma nekem az egyik kedvencem, megvannak a könyvei. elhiszem, hogy a mantráknak komoly erejük van, sajnos nekem nem megy, unalmas. egyszer megkérdeztek egy indiai gurut, mit csináljak, ha unom a mantrázást, azt találta felelni, hogy mantrázz még többet, és majd, majd, majd megszereted.
a rámát is! (:-D) Megjegyezni kívánom, hogy a kisebbségi
margarin is ráma....
Különben is, - a guru az guruljon, a keret meg keretezzen...
Aki meg sokat mantrázik, az ínhüvelygyulladást is kaphat...
Üdvözlöm a létrádat!
Szia M!
Ezzel nem Thaiföld, ( a leánykori nevén Sziám)-ra akarok utalni,
mert egyrészt ott csupa olyan dolog van, amit én nem bírok!
Úgy, mint bűz, trópusi monszun sok - sok esővel, makákók,
varánuszok, stb...
Ami a Himaláját ill. az egyik csúcsát, a Csomolungmát illeti, - oda
sem vágyom, mert 8850 méteren odafagynék a csúcsra, aztán
nincs az a tibeti szerzetes, aki leolvasztana! Esetleg a Szvámi Ráma
hatására elkezdhetném a mantra dzsapát, hogy amíg a serpák rám
nem találnak!
Örömmel nyugtáztam, hogy te a citrusfélék közül a keserédes
grapefruitot részesíted előnyben, és nem a jégcsákányt! (:-D)
Egyébként van az a pénz, amiért a serpák ölben felvinnének
a K2.-re, vagy a Csomolungmára! De ha csak látni akarod,
azért kár lenne Nepálba utazni, hogy viszontagságos körülmények
között a hóhatárról letávcsövezd a csúcsokat! (:-D)
azt mondtam, látni a himalaya-t, nem mászni - lassan már a létrára se, mert leszédülök róla. szvámi ráma nekem az egyik kedvencem, megvannak a könyvei. elhiszem, hogy a mantráknak komoly erejük van, sajnos nekem nem megy, unalmas. egyszer megkérdeztek egy indiai gurut, mit csináljak, ha unom a mantrázást, azt találta felelni, hogy mantrázz még többet, és majd, majd, majd megszereted.
szia E.
én inkább azt képzeltem, hogy inkább a hölgyekre igyekszel mászni, és nem a hegyekre. nekem az olympos nem nagyon jön be, csak grapefruit lé formájában. a himalayat szerettem volna látni, de az nem jött össze, meg kellett elégednem a tátrával és az alpokkal.
Ezzel nem Thaiföld, ( a leánykori nevén Sziám)-ra akarok utalni,
mert egyrészt ott csupa olyan dolog van, amit én nem bírok!
Úgy, mint bűz, trópusi monszun sok - sok esővel, makákók,
varánuszok, stb...
Ami a Himaláját ill. az egyik csúcsát, a Csomolungmát illeti, - oda
sem vágyom, mert 8850 méteren odafagynék a csúcsra, aztán
nincs az a tibeti szerzetes, aki leolvasztana! Esetleg a Szvámi Ráma
hatására elkezdhetném a mantra dzsapát, hogy amíg a serpák rám
nem találnak!
Örömmel nyugtáztam, hogy te a citrusfélék közül a keserédes
grapefruitot részesíted előnyben, és nem a jégcsákányt! (:-D)
Egyébként van az a pénz, amiért a serpák ölben felvinnének
a K2.-re, vagy a Csomolungmára! De ha csak látni akarod,
azért kár lenne Nepálba utazni, hogy viszontagságos körülmények
között a hóhatárról letávcsövezd a csúcsokat! (:-D)
Szia Müszélia!
El tudsz engem képzelni, hogy fáradtságos munkával
hegymászásra adom a fejem? Én már attól is lihegek,
ha felnézek a Gellért hegyre. Az, hogy ott a hegyen jó kis
magaslati levegő van, az nem izgat, mert én is magasban
(félemeleten) lakom! (:-D) Azért a fotó, amit az Olymposzról
feltettem, - az sem smafu...
Pussz: emillio
én inkább azt képzeltem, hogy inkább a hölgyekre igyekszel mászni, és nem a hegyekre. nekem az olympos nem nagyon jön be, csak grapefruit lé formájában. a himalayat szerettem volna látni, de az nem jött össze, meg kellett elégednem a tátrával és az alpokkal.
álom, álom, édes álomkép.
El tudsz engem képzelni, hogy fáradtságos munkával
hegymászásra adom a fejem? Én már attól is lihegek,
ha felnézek a Gellért hegyre. Az, hogy ott a hegyen jó kis
magaslati levegő van, az nem izgat, mert én is magasban
(félemeleten) lakom! (:-D) Azért a fotó, amit az Olymposzról
feltettem, - az sem smafu...
Pussz: emillio
Persze. Görögország. Jó, ha kimész a térre és leülsz egy padra. Ki tudja, lehet hogy az a stoppos is éppen oda készül. :-)
De szépen összehoztad. Ilyeneket szeretnék én is álmodni!
Mielőtt még kitalálod, hogy egy fotelből hegymászó
típus vagyok, - felhomályosítalak! Ezt a firkámat egy
pályázatra találtam ki! A pályázat témája: Zeusz papucsa.
Egy legendát kellett kitalálni. (Persze megfelelő körítéssel)
Ezt próbáltam összehozni, illetve így sikeredett! Azért rendesen
utána jártam a helyszínnek, a megközelítés módjának, meg a
görög mitológiának! Egyszóval, - készültem!
Ha nem nyerte meg a tetszésedet, - az nem az én hibám!
Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, de legalább igyekszem!
Mindez csak képzelőerő kérdése! Ha sokat olvasol, akkor talán
te is fantáziadúsabb lehetsz, és te is kitalálhatsz valami hasonlót!
Pussz: emillio
De szépen összehoztad. Ilyeneket szeretnék én is álmodni!