A könnyek tava
Látogatók száma: 32
Lelkembe nézve mélyen lélegzek,
Sötét körülöttem minden,félek.
Oly bonyolult és szomorú minden.
Csak úszok és fuldokolok e mélységben.
Egyedül voltam és egyedül vagyok,
Sehol egy faág,amibe belekapaszkodhatok.
Lelkem egy nagy átláthatatlan víztömeg,
Hol mély,hol sekély,rendkívülien félelmetes.
Rengeteg benne a hosszú „hínár”,
Hogy elkapják lábamat,mind arra vár.
És én mindig csak úszok és úszok,
Sehol egy partszakasz,hol kimászhatok.
Lelkem mélyen elrejti a sírás nyomait,
Magába zárja ás szökő árként zúdítja ki.
Ekkor ereim patakokká sűrűsödnek,
Megvastagodnak,elöntik testemet.
A mélység,a lelkem fellélegzik,
De egy perc nem kell,újra megtelik.
Lelkem rejtelmeit csak én ismerem.
A sok könny örökké fortyog bennem.
Mint vulkán,mi kitörni készül
A láva forró,tüzel,ki soha nem hűl.
Lelkembe nézve mélyen lélegzek,
A Könnyek tava,mi összegyülemlett.
Hozzászólások
időrendi sorrend
"Rosa Negra - június 24 2007 04:20.31
De ettől még nem jobb.
Tamás
Azon vagy drága azon vagy? meséljél már nekem pontosan mikori is a vers keletkezési dátuma? mert, h ezt a verset én írtam, és egy írói honlapon regisztrálva tettem fel, h kritikákat kapjak, nem te vagy az első aki felhasználja, ami nem baj, csak ne állítsunk olyat, ami nem igaz! légyszíves
Kösz,
Ktr.
Nem Tomnak egyébként abban teljesen igaza van, hogy a vers rossz, mi több, gyalázatosan rossz, és bármelyikőtök is a szerző, javaslom, hogy mielőtt versírásra vetemedtek, olvassatok sok-sok szép költeményt, klasszikust és modernet egyaránt. A versolvasás persze még nem garantálja, hogy képesek lesztek jó verseket írni, tehetséget ugyanis nem ad, ám arra mindenképpen alkalmas, hogy lássátok, mit jelent a "vers". S talán akkor mérlegelitek, hogy van-e értelme ekkora fába vágnotok a fejszéteket.
Üdv.
Ktr.
Tamás
nagyon jó: írj még ilyeneket!