A négy évszak

Látogatók száma: 13

Évszakok - így láttam 12 éve.

1

Tavasz, tavasz te csodás,
Hát megint itt vagy köztünk?
Újra zöldbe bújt a táj,
S mi jókat örvendeztünk.

A madarak énekelnek,
S mindenki vidám,
Új szerelmek kezdődhetnek
Itt és túl az Óperencián.

Újra megindul az élet,
S mindenkiben feltámad a lélek,
Nézzük meg a Titanic-on a léket,
Vagy repüljünk a magasba,
S hódítsuk meg a világmindenséget!!!

2

Forró nyári esték,
Mindenütt szerelmespárok,
Róluk verset írhatnék,
De inkább én is egy leányra várok.

Vízcsobbanás hallatszik
A folyó felől,
Sok fiatal ugrál bele
A fülledt meleg elől.

Érett gyümölcsök lengedeznek
A fák ágain,
Mézédes levük lecsepeg
A mohó gyerekek állain.

3

Lehullik a fáról a levél,
Az ősz elérkezett,
Nincs már nyár, hogy boldog legyél,
S lassan elmosódik az emlékezet.

Ősszel a természet
Felkészül a télre,
Még sóhajt egyet utoljára,
S lehunyt szemekkel gondol
A végtelen sötétre.

A fák eldobják ruhájukat,
S meztelenül merednek a tájra,
Széttárt karokkal várnak
A fagyos éjszakákra.

4

Eljött a tél,
Alszik a természet,
Fehér takaró alá rejtőzött
Az egész növényzet.

A medve a barlangjában
Alussza az igazak álmát,
Várja a tavaszt,
Hogy akkor majd megmozgassa
Összefagyott mancsát.

Hosszú jégcsapok lógnak
Az ereszek alján,
Egy pajkos gyerek az udvaron játszik,
S pirosló mosoly
Tündököl az arcán.