A nyelvész(et) szerelmese

2011. augusztus 22. - Látogatók száma: 50

Egy érdekházasság története versben elbeszélve.

Ismerek egy lányt, folyton felesel, nyelvel,
És mit művel – ó, egek! – a magyar nyelvvel!
Szívem mégis egyre csak őérte lángol.

A múltkor is, még nekem virágot szedett
Gyorsan elkészült egy vázlatos szószedet
Kifejezései parlagi csokráról.

De szeretem! Hisz oly bársonyos a hangja,
Mindegy, hogy mit, csak folyton mondja és mondja;
Így a doktorim már nincs is nagyon távol…

Amikor pedig megkapom a diplomát
Ígérte, megosztja vélem a pamlagját
És megmutatja, miket tanult anyjától.

Ő lesz a lehető legjobb parti nekem,
Már várom, hogy rokonait ismerhessem,
Egy szép, nagy család! Ez már maga a mámor!

Apró újszülöttől a vén dédszülőkig,
Egy egész élet munkája vár reám itt,
S mind eközben szívem Ővele is számol.

Mert mi lehetne szebb egy lelkes nyelvésznek,
Mikor taníthatja saját gyermekének
Hogyan fakad a szó az ember ajkáról.

Sürgetem hát, legyen már végre esküvő
Itt az idő, közeleg a fényes jövő,
Amely tudom, igen! - katedráról dalol!