Akit nem keresnek
Látogatók száma: 43
Telefonja csendes, sohasem hívják,
ha kiteszi lábát, az utcán pletykál,
jó alany ehhez a boltos, a gondnok,
had’ tudják, melyek a gondok.
Olyan, mint egy régi gramafon,
melyen lejárt, százszor hallott,
ezerkarcú bakelit lemez forog,
s tűje időnként nagyot nyikorog.
Szól akkor is, ha nem figyelnek rá,
mégsem értik hangos szavát,
nem hallják feltörő néma sikolyát.
Nem marad számára más,
mint belekötni abba, ki arra jár.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Csak úgy eszembe jutott, ismerek ilyen embereket, azért írtam.
Elhiszem, hogy a nevelőintézeti gyerekek mennyire kiéheznek a szeretetre. Amikor főiskolás voltam, a kollégiumunk közelében volt egy nevelőintézet, ahol 3-18 éves gyerekek voltak. Nagy lelkesen szerveztünk a 20 legjobb tanulónak egy mikulás bulit a kollégiumban. Úgy odaszoktak, hogy a vizsgaidőszakban már zavart az állandó jelenlétük.
Szép, szomorú a versed. Az egyik unokatestvérem nevelőintézetben volt tanár, ő mesélte, hogy a gyerekek akkor is boldogok voltak, ha ementek mellettük és beléjük csiptek. Mert abban a pillanatban csak velük foglalkoztak..:(