Augusztus végén…

Látogatók száma: 47

A verset írtam: 2010. augusztus 24.

Hiába zöld a táj, már búcsúzik a nyár…
hiába pompázik virágoktól a határ,
eljött az ősz már…

Szárnyukat bontják a fecskefiókák,
a házak körül repülni tanulnak,
vígan csivitelnek…

Búcsúznak a fecskék, szállva-körözve,
csapatot alkotva, nagy útra készülnek
itthagynak bennünket.

Hosszú úton repülnek, ismeretlen
tájak fölött – itt-ott megpihennek,
minket nem felednek.

Gólyák is elmennek melegebb tájra,
gomolygó felhőkben fáradtan szállva
érnek új hazába,

ahol melegebb égtáj lesz otthonuk.
Hideget nem bírják, ezért vándorolnak
el a költöző madarak.

Füsti fecskék már nem csivitelnek,
ereszalján maguk után – nekünk
üres fészket hagynak.

Kéményeken a gólyafészkek kiürültek,
ez évben nekünk már nem kelepelnek;
csendes lett a táj…

Nem tehetünk ellene, ez az élet rendje.
Vigasztaljon minket, hogy jövőre
ismét visszajönnek.