Be/Felismerés
2012. február 14. - Látogatók száma: 51
Merítettem magamból, nem kellett hozzá kanál.
Csend van csend,
Ha körül nézek nincs körülöttem rend
Nincs itt ki rendet tenne,
Mint oly sokszor ma is, nélküle alszom el este
Vígasz mi igaz szíve, leke velem van, itt örzöm bent magamban.
Ha a reggel kiűzte már szememből az álmot,
Akkor tudatom ráébred, még mindig reád vágyok.
Imádlak szeretni, vad vágyat kergetni,
Tudom nem veheti el tőlem többé ezt már senki
Teher mi édes s én oly vígan hordom, ha itt lennél nem lenne az égvilágon semmi gondom.
Csak bámulok magam elé némán,
Ha rád gondolok egyből jobban lüktet a vénám
Szeretem a szemedben látni magamat,
Akkor annyira közel vagy és szép az a pillanat
Meztelen nesztelen tested hozzám simul némán, tűröm, hogy hass, mint mindig én rám.
A cikket írta: Kentaur
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Kentaur!
Ez egy igazán értékes momentum az ember életében, régi írás, vagy új? Csak mert új vagy, még nem ismerlek.
Üdv:Ailet
Jó kis vers, átjött amit akartál... a fel után jön a be.
Üdv, Pinokkió
Ez egy igazán értékes momentum az ember életében, régi írás, vagy új? Csak mert új vagy, még nem ismerlek.
Üdv:Ailet
Gyönyörű szép a vers.
Bevallom őszintén könnyeket csalt a szemembe.
Csodálatosan megfogalmazod azt amit érzel.
Gratulálok! Csak így tovább!
Üdv. Pillangó
A mai napon ez egy édes vallomás szíved hölgyének! Szép!
Pussz, Tündér