Black Ice: Ajtótankilincsnyi kincs
Látogatók száma: 44
Isteni, kiszippantat szikraszóval, itt is sugalljam,
szó van számodra mi átölel, tudd, fent is baj van.
Mennyből lehulló, nem jövő, imádkozz s halljam,
csonkolt szárnyait takarja, hiszen szuicid hajlam.
Folyamatos, feszültség a lelki mókuskerékbilincs,
inspiráló élet, el sorsom ki vágja, fonal vége nincs.
Játszóterünkben kereslek, szeretetet adj, az kincs,
élj, kopogtatószellemként csend, ez ajtótankilincs.
Rózsaszál szúrjál tövisekkel így érezlek magamban,
nyílj végre, motiváld illatod reám, sugalmazásban.
Ösztönös ösztönzés ideje eljött, ezt suttogod halkan,
forogj, mély pörgetőerő, ihletettségemben felfaljam.
Ne félj következő lét is mókuskeréknyi létezési tincs,
nyugalmazott, sugalmazott erényövtelen, új a giccs.
Élvezd minden percét hangosan, jelenben édes dics,
dichtessék a fennemlített, itt minden pillanat a kincs.
A cikket írta: Black Ice
Hozzászólások
Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.