Black Ice: Éjsötétfény

Látogatók száma: 39

Black Ice: Éjsötétfény

Csodálatos a fénytelenségi végtelen,
mégsem éjtelen ragyogású a végzet?
Érezhető e tapintás útján áldott fény,
tüdőre szívhatom illatát most csak én?
Bámuló szemek ha már nem fénylenek,
sután ámuló lenne a kényszerképzeted?
Hallani csábítósuttogását figyelj lehet,
leheletvékonyan eljön így fényingered?
Átkarol a kor akkor a kép végén lesz-e,
távoli titok lenne mi túl közeli messze?
Félelmetlenség gyertyátlan éjleplében,
talán tudom mit takar a fénytől éppen?
Sötét verem falát kaparva veled verem,
csak nézni kell magasra csillagokra fent?
Túlvakító igazság rávilágít bent mindenre,
reflektorelme fényszava minden rendben?
Oly sötét van Isten biztos ismét megpihent,
foszforeszkálólelkek sincsenek az éjbe lent?