Black Ice: Hull szirom

Látogatók száma: 32

Mosolytalanság lassan bandukol,
így könnytengerben ázik lelki seb.
Tudva most csaljatok mosolyt ahol,
keserű fanyar élet, mélyen, édesebb.

Halálra születve élek itt létezésben,
mérgem időm, lelt remény fájdalom.
Istenemre miért dobbant szív testben,
megverte vállam, lelkem, élő vagyon.

Andalogva szárnyatlan katlan adód,
aki más, bizonyítva áll eme rendben.
Felköhögött ék életlepedéke rohadód,
hála próba, jóvátétel, az embertestben.

Vétkező éhező édenbolygón lélekben,
szeretet békére, járva saját poklomon.
Hagyatékom hagyva nektek téridőben,
öngyilkos küldetés, átlépni, kordonon.

Csecsemősírás utópiáját én elgondolom,
haldokló mosolya él, legutolsó keneten.
Kitépve létezés virág sikerült porladnom,
szirom hull, ha nem is szeret, szeretem.