Black Ice: Le-eső

Látogatók száma: 36

Black Ice: Le-eső

Zuhanó eső, fentről le s feltekintve, szorulótorok,
vegyítve van könnycseppekkel, így láthatatlanok.
Akár a föld, te szívod magadba, ha hull a nedves,
bárányfelhődből villámszóró óriás, lett a kedves.

Napbujdosása nem világít be, világi hitbe, romok,
lágy szellőt vető, vihart arató, tarlóégetésnyomok.
Taposva süllyedsz, vagy te is tudod, sárosan lenne,
esernyőd alatti, esendő alakok, dagonyázunk benne.

Átkozva áldva esőtáncra, láncba várva, jelensorsok,
időjárással járja, ropja, Isten sír, ha csapnak ostorok.
Áztasd a bűneink, eleső az ember, eső ess, csendesen,
mocskos viharvert füzetbe folyj, légy a pennavérem.

Pocsolyába lépve senki, ki hiszi, megússza szárazon,
meztelencsiga késélen táncolhat, igát húzhat barom.
Én állat, állok esőkabátban, mi folyik, papírra vetve,
tekergő giliszták, ugráló békák közt, az özönvizembe.