Black Ice: Lenyomat
Látogatók száma: 29
Tétován bukdácsoló emberekben,
pici-szárnyakkal repkedő remény.
Az élet kemény kartonján jegyzetel,
sorskönyvbe, könnyekkel írva:
A fény.
Magasságos verő világossága,
halandót elvakító igazság…
Emberterápia ritmikája,
bedobbanónak a szava:
Szívjóság.
Habselyem ruha nélküli a jellem,
vonásai, elmélyedt redők bent.
Reinkarnációra gyúrva lélek,
liftezve menne, helyet keresve:
Fent.
Világ zaja játszik a gondolattal,
akarna hallani harangokat…
Felébresztő kolomppal vigasztalva,
rendeljünk hittel ma :
Angyalokat.
Pilleszárnyait bontogatja rejtve,
nyújtózkodik, közben lehúzz a mély.
Ismét felröppenő a remény lentebb,
lelkem kévében, várva egy:
Esély.
Istenem ha zárat cserél majd lesz baj,
kerítést mászó pillanatomban.
Emberbőrben a túl sok összedőlt fal,
megmaradt jele:
Lenyomatomban.
A cikket írta: Black Ice
Hozzászólások
Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.