Boldogság az egyedüllétben

Látogatók száma: 45

D Klárinak ajánlom szeretettel

Mióta megszülettem, itt élek
e ma már romos, düléndező tanyán,
még ifjú korában építette nagyapám,
s amíg élek, ide kötnek az emlékek.

Milyen boldog voltam itt valamikor,
langyos ájer dúdolta az esti imát,
a csücsörke az ablak előtt trillázta dalát,
kakas kukorékolt minden hajnalkor.

Nem volt könnyű itt az élet, de szabad,
nyáj legelészett a tarka mezőkön,
s mikor dörgött az ég, ömlött a vízözön,
a csűrből néztem, ahogy a felhő tovahalad.

Fiatalasszony koromban sütöttem, főztem,
férjem ebéd után megpödörte a bajszát,
esténként ember, állat békésen aludta álmát,
s én a petróleumlámpa fényénél kötöttem...

Tavasszal már csak a kiskertben nyílnak virágok,
de illatuk az emlékekkel köröttem lebegnek,
ilyenkor boldog vagyok s üzenem az égieknek,
boldogan éltem és meghalni is itt fogok...

Ilona B.T.
Kép: Net