Csak mosolyogj, nevess
Látogatók száma: 37
Az élet egy kegyetlen, furcsa játék,
Nevess akkor is, ha sokat bántanak,
Mert vagy és a sorstól ez is ajándék,
Ne okozz örömet, hogy sírni látnak.
Ha mégis sírni kell, bújj el csendesen,
Zokogj magadban, könnyitsd a lelkedet,
Ahol nem figyel és nem lát senki sem,
Szemed sarkából töröld le könnyedet.
Ha a száj és a szem mosolyog, nevet
Nem hallják ott bent a szívhangodat,
Nem látják a mélyen háborgó lelket.
Ne töprengj, aggódj, enyhítsd a sorsodat,
Csak mosolyogj és keresd a szépet
Ne tagadd meg soha jó mivoltodat!
Ilona
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Black Ice
Tartalmilag tetszik jó lett gratulálok. (y)
Válasz erre: zsoltne.eva
Nagy sokára vagyunk csak képesek leírni, ami már régóta gyötör, valamiért bánt bennünket, ezzel a fájó érzéssel ébredünk és fekszünk, a köztes időket valahogy átvészeljük, legalábbis legyűrni igyekszünk.
Megértésre csak magunkban találunk, egy kívülálló ebből keveset vesz észre, hogy bármennyire is próbálunk erősek maradni, az érzéseket elnyomni, nem mindig sikerül. Itt a példa, mert mi is, mint az emberek általában, esendők vagyunk.
A felszínre mosolyt erőltetünk, ne lássák háborgó lelkünket, a legnagyobb erő mutatása ez, egyben becsapása is, megtévesztése önmagunknak.
Szépen lehet írni versben, próbában egyaránt, még ha keserű és szomorú is, mert mi vagyunk mögötte. Ez a valóság!
Csak mosolyogj és keresd a szépet! :-)
Válasz erre: Sanda
Bocsi, nem akartam a lelkivilágodba gyalogolni.
Megértésre csak magunkban találunk, egy kívülálló ebből keveset vesz észre, hogy bármennyire is próbálunk erősek maradni, az érzéseket elnyomni, nem mindig sikerül. Itt a példa, mert mi is, mint az emberek általában, esendők vagyunk.
A felszínre mosolyt erőltetünk, ne lássák háborgó lelkünket, a legnagyobb erő mutatása ez, egyben becsapása is, megtévesztése önmagunknak.
Szépen lehet írni versben, próbában egyaránt, még ha keserű és szomorú is, mert mi vagyunk mögötte. Ez a valóság!
Csak mosolyogj és keresd a szépet! :-)
Válasz erre: Ilona
Magamról írtam, Sanda! Sose szerettem, ha valamiért sajnálnak, mert tán' jobban fájt, mint amiért sajnálnak...
Válasz erre: Sanda
Nekem egy kicsit ez most didaktikus lett.
Válasz erre: Anyu
Ilonám,köszönöm! Ez most jólesett:)
Puszi
Puszi
Puszi