Csend
Látogatók száma: 44
Puha karjaival átölel a csend,
várom, hogy csillapodjon bennem
az elmúlt nap sokszínű hordaléka,
s lelkem jótékony álomba zuhanjon,
nyugovóra térjenek bús fejemben
végre a száguldozó gondolatok,
melyek mai történések alapján
hipotéziseket vizionálnak,
milyen is lesz unokáink élete
itt, a Kárpát medencében, tavasszal,
nyáron, ősszel és télen, amikor mi már
csupán levél leszünk családfa ágán,
meglehet, hogy még az sem számít semmit,
porladó csontjaink felett űrhajó
dübörög, hogy elvigyen innen embert,
állatot, növényt, felhalmozott tudást,
s itt maradjon porladó porhüvelyünk
a kietlen, valaha Földnek hívott
elhagyott bolygón, a nagy robbanásig,
melynek hangja fülünket már nem bántja,
ahogyan csontunk tompa csattanását
sem méri egyetlen szeizmográf sem,
nem kár értünk, mert előre feléltük
unokáink elől a Föld kincseit,
sötét űrben csillagközi por leszünk.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Gyakran vannak hasonló gondolataim. Talán koromból adódóan mostanában sokat elgondolkodom azon is, egyáltalán mi értelme van az életnek. Erre még nem jöttem rá, csak azt tudom, hogy sok küzdelem, apró örömök kíséretében végmegyünk egy úton, aztán elmerülünk a feledés homályában.Idei-óráig még gondolnak ránk, aztán végleg elmerülünk. Ennyi az élet és ez lesz a sorsa az utánunk következő nemzedéknek is, mint ahogy előttünk is így volt. Ez az élet folytonossága, mindenki végigmegy azon az úton, ami neki adatott..
Puszi, Ilona