Csodára várva

Látogatók száma: 30

Ámulok az életerőn
Mely kiskertembe beköszön,
Metszett ágakból előjön
Megújult friss levélözön.
Itt a tavasz, bár még mindig
Tél kabátja alá bújik,
Mutatta már napos arcát,
Fel-fel törő vig mosolyát.

Tisztelem az embereket,
A segitő emberséget,
Ki óvja, félti a másikat,
Keseredettnek erőt ad.
Csodálom a hitet, amely
Legyőzi a sötét kételyt,
Kétségbeesőnek reményt ad,
S a hivőnek utat mutat.

Sokan csak csodára várunk
És teljesüljön minden álmunk,
Reménnyel telve keressük,
S közben észre sem vesszük,
Hogy a legnagyobb csoda
A létezés, élés maga.
Ne várj hát a csodára, élj
Minden perce legyen tiéd..