Elfáradtam...
Látogatók száma: 71
Elfáradtam régen, mert meggyötört az élet A múlthoz tartoztál, mégis a jelenben élhetsz...
Elfáradtam régen, mert meggyötört az élet
A múlthoz tartoztál, mégis a jelenben élhetsz
Nem tudtam elszakadni, pedig muszáj lett volna
A szívem érted sajdult, lelkem szenvedett újra.
Vágyom az illatodra, arcod érintésére
Az édes mosolyodra, a szégyenlős nevetésre
A bánatos tekintetre, ahogyan engem nézel
A fátyolos szemedre, mikor újra láthatsz végre.
Karodat kinyújtod, szíved majd meg hasad
Mert a kegyetlen élet, tőled messze elragadt
Nem tehetünk semmit, a végzet a mi sorsunk
Hosszú éjszakákon át, folyton csak sírunk.
Jön majd egy új holnap, ahol lesz menedék
Kettőnk szíve együtt, végre majd révbe ér
Nem kell hatalmas ház, sem luxuskocsi többé
Csak a boldogság kell végre, és te mindörökké.
A cikket írta: Zaríta78
Hozzászólások
időrendi sorrend
Értem, érzem, tetszett nagyon.
üdv, Zsizsik
Köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett...:-)
Üdvözlettel: Zaríta
De már nem vagy fáradt? Olyan szomorkás vágyódós vers...
Tetszett:-)
Üdv,
Pinokkió
Valóban szomorú és vágyakozó a vers...Tudod néha a felszínre törnek a régi emlékek, de azért már jól vagyok.:-)
Szeretettel: Zaríta
üdv, Zsizsik
Tetszett:-)
Üdv,
Pinokkió