Elpattant húrú hegedű

Látogatók száma: 36

Elpattant húrú hegedű

Sarokban elpattant húrú hegedű fekszik
Csendes magányban, az életről álmodva,
Lesz még egyszer lágyan szóló hangja,
Muzsikája rég elhalt szívekbe vért pezsdít.

Muzsikája rég elhalt szívekbe vért pezsdít,
Poros testét még ezer dallam feszíti.
Hol van a kéz, mely húrjait pendíti?
Visszaréved a múltra, melyet emlékezete hevít.

Visszaréved a múltra, melyet emlékezete hevít,
Szép lány ablaka alatt cigány húzta a vonót,
Nevető, reszketeg, szerelmes hang szólt,
S a szerenád adta égő vágy egekbe repít.

S a szerenád adta égő vágy egekbe repít,
De a hang jajgatva sír és zokog, mégis lágyan,
Rezgő nyárfa alatt búcsúzva halkan,
Kicsalva gyászolók fájdalmas könnyeit.

Sarokban elpattant húrú hegedű fekszik
Csendes magányban, az életről álmodva,
Szükség lenne még víg hegedűszóra,
Mikor a dal közösen, egymásért hangzik..

Kép: Net