Feketén-fehéren
Látogatók száma: 30
Fekete, fehér, igen, nem,
mit vettél a pénzeden?
S mi csak játszottunk az ifjú években...
Ugyan, nem is kell nekem e két seszín,
mikor van piros,kék,zöld és rózsaszín!
Fehéret hoz majd a hideg tél,
tavasszal a cseresznyevirág szírma széllel útrakél,
feketét-óh, Istenem, én már akkor sejtettem,
hogy abból is lesz elég ebben az életben.
Hiába kergetek én rózsaszín álmokat,
a sakktáblán a fehér fehér, a fekete fekete marad,
s én csak téblábolok e fekete-fehér mezőben,
romba dőlt bástyám ormán harlekin mezben.
Amikor a futár hozta a fekete hírt,
sokkos sakkot kaptam. Varázsital, elixir?
Semmi, semmi nem segített már,
fekete éjszakában a fehéren vörös vér folydogált.
Mert a fehér és fekete az élet két meghatározó szine,
olyan, mintha az ember égen és földön lenne,
néha közberikolt a nap sárga ereje s a fák üde zöldje,
fürödni felhők fehérjében, szivárványos kékben,
s ébredni sötét veremben, fekete mélységben...
Aztán a Kaszás egyszer halkan odasúgja: matt,
az óra lecsap, s az életnek vége szakad...
Ilona
Kép: Google
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Képzeld Bakfitty, épp' a napokban láttam erről egy filmet és elcsodálkoztam, mert eddig én sem hallottam erről. Úgy van, ahogy írtad...
Van sok érdekesség ezen a kis bolygón!
Azt nem tudtam, hogy festegetsz is, szinte mániákusan...:))))...de azt csak remélni tudom, hogy a krémest azért szereted, még ha új zárat, és kalapácsot nem is szolgáltak fel mellé, mint ahogy azt is, hogy csak viccnek szántam, de jót nevettem, ahogy leírtad :)
Szépeket!
Én is köszönöm Ági, hogy írtál nekem!
Tudod, nem is annyira a fehér, vagy épp a fekete szín a lényeg, hanem a különböző kultúrák hozzáállása bizonyos dolgokhoz, ez esetben az elmúláshoz!
Amikor leírtam a gondolataim, Peru ugrott be, és ott is egy falu, ahol érdekes módon többségében tanult, sokan egyetemet végzett emberek élnek, és lám csak az elmúlás mint olyan, náluk nem létezik! Tartósítják a halottaikat, ma már vegyszeres, tűszúrásos technikával, és sokszor évekig a házukban tartják őket, egy külön szobában, a legszebb színes ruhákba öltöztetve, és rendben is tartják őket, ami időközönként mosdatást, új ruhát jelent! A tehetősebbek hamarabb végzik el a temetési szertartást, egy érdekes temetőben, ami kisebb nagyobb házacskákból áll, és ott helyezik el, de nem a föld alá! Időközönként kijárnak, kihozzák a házból, megtisztítják, új ruha, ünneplés, és vissza a nyughelyére!
Tudom nekünk ez furcsa, bizarr, mi másképp tesszük mindezt!
Számukra viszont teljesen természetes!
Leírtam, mert aki ilyesmiről nem hallott, talán gazdagabbá tudtam kicsit tenni, és akkor már nemhiába tettem!
Üdv. Feri
Kedves Bakfitty!
Nem hiszem hogy boldogabbak lennének azok a népek ahol a fehér a gyász színe.Ettől a fájdalom az fájdalom marad,a ruha színétől függetlenül és azt hiszem nem sok helye van a világnak,ahol ez örömünnep lenne.
"...pedig csak magunkat sajnáljuk!" -írod.Így van hiszen az ittmaradottak lettek szegényebbek,kifosztottak,őket érte veszteség.A gyász idején a veszteséget kell feldolgozni,természetes hogy sírunk ilyenkor.
Jó hogy leírtad a gondolataidat.
És igen,addig éljük meg a mát! :)
Üdv:Ági
Tudod, nem is annyira a fehér, vagy épp a fekete szín a lényeg, hanem a különböző kultúrák hozzáállása bizonyos dolgokhoz, ez esetben az elmúláshoz!
Amikor leírtam a gondolataim, Peru ugrott be, és ott is egy falu, ahol érdekes módon többségében tanult, sokan egyetemet végzett emberek élnek, és lám csak az elmúlás mint olyan, náluk nem létezik! Tartósítják a halottaikat, ma már vegyszeres, tűszúrásos technikával, és sokszor évekig a házukban tartják őket, egy külön szobában, a legszebb színes ruhákba öltöztetve, és rendben is tartják őket, ami időközönként mosdatást, új ruhát jelent! A tehetősebbek hamarabb végzik el a temetési szertartást, egy érdekes temetőben, ami kisebb nagyobb házacskákból áll, és ott helyezik el, de nem a föld alá! Időközönként kijárnak, kihozzák a házból, megtisztítják, új ruha, ünneplés, és vissza a nyughelyére!
Tudom nekünk ez furcsa, bizarr, mi másképp tesszük mindezt!
Számukra viszont teljesen természetes!
Leírtam, mert aki ilyesmiről nem hallott, talán gazdagabbá tudtam kicsit tenni, és akkor már nemhiába tettem!
Üdv. Feri
Nagyon úgy néz ki, hogy e két szín nem igen dob fel bennünket... viszont foglalkoztat. Egyszer engem is..
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/verseink/fekete-es-feher_4652
:-)
Nagyon úgy néz ki, hogy e két szín nem igen dob fel bennünket... viszont foglalkoztat. Egyszer engem is..
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/verseink/fekete-es-feher_4652
:-)
Az élet színekkel teljes.Vannak azonban időszakok,amikor a színek elhalványulnak és erőteljesen a fekete és fehér kerül előtérbe.Ha az életünk nyugalmasabb mederbe kerül ,újra megjelennek a színek is.
Puszi
Köszi, a szonettet!
Ez IGEN!
S a fekete rigó, fekete párduc,...hm :)
Persze nekem is van jó pár irományom, aminek az elmúlás a témája, de törekszem a pozitív beállításra...mert "az élet legtermészetesebb dolga a...."
Valóban a színek köthetőek valamihez, ezt is az ember alkotta, de szerintem nagyobb boldogság lehet azoknál a népeknél, ahol a rossznak számító eseményeket, dolgokat pl. a fehér színhez kötik, és örömünnepnek tartják! Vannak olyan népek is, ahol nem ismerik a halált, és úgy is állnak hozzá!
Mi sírunk, ha eltávozik egy szerettünk, pedig csak magunkat sajnáljuk! Lehet, furcsának tűnhet, amit írtam, de mégis leírtam valamiért!
De addig együnk igyunk, ne bánkódjunk!:)
Nem hiszem hogy boldogabbak lennének azok a népek ahol a fehér a gyász színe.Ettől a fájdalom az fájdalom marad,a ruha színétől függetlenül és azt hiszem nem sok helye van a világnak,ahol ez örömünnep lenne.
"...pedig csak magunkat sajnáljuk!" -írod.Így van hiszen az ittmaradottak lettek szegényebbek,kifosztottak,őket érte veszteség.A gyász idején a veszteséget kell feldolgozni,természetes hogy sírunk ilyenkor.
Jó hogy leírtad a gondolataidat.
És igen,addig éljük meg a mát! :)
Üdv:Ági
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/verseink/fekete-es-feher_4652
:-)
Kedves Bakfitty!
Köszönöm a hsz-ed! Menjünk sorba:
A verset három napja írtam egy játékra. De ha nem játékra írtam volna, akkor is ugyanígy írtam volna. Én szeretem a színeket, mert minden szín jelent valamit. A szinekről egyszer írtam egy szonettet:
Színek
Szonett
Irta:B Ilona Tóthné
Piros: égő tűz, a vérem és szívem
Mely ropog, lüktet, dobog szüntelen.
Fehér: tisztaság és felhő az égen,
A papir, mely oly sokat jelent nékem.
Zöld: a rét színe, az erdőké, fáké,
A dús mezőké, hol a búza érik.
E három szín, ha együttesen nézik
Az édesé, mely bölcsőm volt, HAZÁMÉ.
Sárga: a nap, a fények és életek.
Kék: a tiszta égbolt, folyók, tengerek
És a kék szép szemed, amely rám nevet.
Barna: a föld, a termést adó, áldott.
Fekete: gyász és minden, ami halott.
A sok-sok szin együtt: maga az élet.
Mint látod, nem mondtam ellent magamnak, most is így érzek. Talán az nem volt teljesen szép tőlem, hogy a feketét és fehéret "seszínnek" tituláltam, mert igazából nincs teljesen fehér és teljesen fekete szín, ha mögé látunk. Ezt Te is így érzed, az 1. pontod szerint.
Ez IGEN!
S a fekete rigó, fekete párduc,...hm :)
Persze nekem is van jó pár irományom, aminek az elmúlás a témája, de törekszem a pozitív beállításra...mert "az élet legtermészetesebb dolga a...."
Valóban a színek köthetőek valamihez, ezt is az ember alkotta, de szerintem nagyobb boldogság lehet azoknál a népeknél, ahol a rossznak számító eseményeket, dolgokat pl. a fehér színhez kötik, és örömünnepnek tartják! Vannak olyan népek is, ahol nem ismerik a halált, és úgy is állnak hozzá!
Mi sírunk, ha eltávozik egy szerettünk, pedig csak magunkat sajnáljuk! Lehet, furcsának tűnhet, amit írtam, de mégis leírtam valamiért!
De addig együnk igyunk, ne bánkódjunk!:)
Nagyon modern, érdekes, magával ragadó verset írtál, Ilona. Biztos, hogy sokszor fogom még elolvasni, és mindig újat fog nekem mondani.
Köszönöm a hsz-ed! Menjünk sorba:
A verset három napja írtam egy játékra. De ha nem játékra írtam volna, akkor is ugyanígy írtam volna. Én szeretem a színeket, mert minden szín jelent valamit. A szinekről egyszer írtam egy szonettet:
Színek
Szonett
Irta:B Ilona Tóthné
Piros: égő tűz, a vérem és szívem
Mely ropog, lüktet, dobog szüntelen.
Fehér: tisztaság és felhő az égen,
A papir, mely oly sokat jelent nékem.
Zöld: a rét színe, az erdőké, fáké,
A dús mezőké, hol a búza érik.
E három szín, ha együttesen nézik
Az édesé, mely bölcsőm volt, HAZÁMÉ.
Sárga: a nap, a fények és életek.
Kék: a tiszta égbolt, folyók, tengerek
És a kék szép szemed, amely rám nevet.
Barna: a föld, a termést adó, áldott.
Fekete: gyász és minden, ami halott.
A sok-sok szin együtt: maga az élet.
Mint látod, nem mondtam ellent magamnak, most is így érzek. Talán az nem volt teljesen szép tőlem, hogy a feketét és fehéret "seszínnek" tituláltam, mert igazából nincs teljesen fehér és teljesen fekete szín, ha mögé látunk. Ezt Te is így érzed, az 1. pontod szerint.
DE!
Kérdésem az lenne, mikor írtad?!
S, amit hozzátennék még, két biztos dolog!
1. Van ahol a fekete, fehér, és ünnepnek számít!
2. Bármikor is írtad a gondolatot, ne feledd, ha azt is mondjuk,-de hisz ez csak egy vers?...semmi más, hát azt kell mondanom, hogy nem teljesen, mert az agyunknak, és így az egész szervezetünknek, negatív impulzusokat adunk, ha akarjuk, ha nem!
S részemről nem szeretném, hogy ez így legyen!
Talán ennyi, amivel természetesen nem kell egyetérteni!
Ismét szépeket, és nyíljanak Neked ezerszínű virágok, akár fehér orgona, vagy feket tulipán, mert az is gyönyörű!