Hiány
2011. május 22. - Látogatók száma: 60
Forrón éget, s gyötör hiányod
jeges karmokkal gyomromba váj,
jó, hogy arcomat nem látod,
elmentél, a kastély üresen vár.
Menned kellett tudom jól,
rab hiúzként csak elsorvadnál,
így engedtem az akaratomból
hosszan bámultalak a kapunál.
Minden pillanat fáj nélküled,
és akarom, minél jobban fájjon!
Ha nem kínozna a szerelem,
nem éreznélek, drágaságom.
Egyszer visszatérsz majd,
lovad kantárját markolva
elmúlik a dermedt fagy,
boldogan ölellek karomba.
Addig hosszú tél és zimankó
farkasüvöltés jut nekem,
tátongó sebemtől Jankó
az apródom nem óvhatott meg.
A sebet távolléted okozza
napról napra szélesebb
s mosolyogva dőlök kardomba
ennél nincs rémesebb.
A cikket írta: thuviel
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem szeretek verset elemezni, mert azt vallom, mindenkinek más-más stílus tetszik. Persze, az elemzés nem elsősorban erről szól, tudom. De mégis...
Nekem ez tetszik. Szerintem ha szeretsz verset írni, akkor írj, és kész! :-)
Üdv,
Ada
olvass sok-sok jó verset.
Üdv,
Ktr.
Üdv, Pinokkió
Ez nekem nagyon tetszik!
Látható az egész vetítve tökéletesen.
"tátongó sebemtől Jankó
az apródom nem óvhatott meg."
Az hogy a következő befejező versszakban folytatódik az értelme hatalmasat szakított nálam.
"A sebet távolléted okozza
napról napra szélesebb"
Ez nekem élmény olvasni köszi... Csillagos Max.
Üdv. Black Ice
Azért nehogy a kardodba dőlj Te! Kár lenne érted!
Aki menni akar, azt el kell engedni! Ha visszajön szeret, ha nem , soha nem is szeretett!
Lesz helyette másik!
Fel a fejjel! :-)
Pussz
Csilla