Holt lelkek panoptikuma
Látogatók száma: 45
nem viasz, valódi csontokra fagyott
száraz izmok, inak véres hálója
mi még a nemrég-volt embert mutatja
bolyongnak pokolra, s a lélek halott
mint a szénnel rajzolt két-dimenziók
árnyékot nem vetnek, léptük nesztelen,
vak szemük fénytelen, rezzenéstelen,
halottként sem léteznek, csak víziók
már elfogyott a tér, eltűnt az idő,
fények kihunytak, a hangok hallgatnak,
még egy lépés kell, ott lenn némán várnak
az utolsó dobbanást neked adom
és néhány pillanatot volt-kettőnkből,
őrizz én-Te-minket a szerelemből
A cikket írta: Tiszai Pé
Hozzászólások
időrendi sorrend
le...de kitölti az Isten által megszabott időt....:)
Lemondott?! Ugye nem mondod! :-)
Évi Drágám....másképp érzem ezt
AZ ÉLET MOND LE RÓLUNK...
Az életről nem mondunk le,hisz lètezünk míg csak lehet
Míg le nem jár a számunkra megadatott időkeret
Az már a mi dolgunk,hogy létezésünk nevezhető e életnek
Az élet nem mond le rólunk,hisz a létezés magában hordozza a lehetőségeket
Élni a lehetőségekkel,a létezésen túl,életet jelent
A végèn magunknak adhatunk számot - lèteztünk csak,vagy éltünk életet
Míg le nem jár a számunkra megadatott időkeret
Az már a mi dolgunk,hogy létezésünk nevezhető e életnek
Az élet nem mond le rólunk,hisz a létezés magában hordozza a lehetőségeket
Élni a lehetőségekkel,a létezésen túl,életet jelent
A végèn magunknak adhatunk számot - lèteztünk csak,vagy éltünk életet
Szép nemnek tudója, ismerője, ne sírj, ne ríj, ne írj ily sötéten!.. A szép elmúlik egyszer, a szerelem emléke bennünk örökké megmarad... Hiszen tudod minek vagy, voltál a birtokában...
Az egész életünk az életről való lemondás,... a végén.
AZ ÉLET MOND LE RÓLUNK...
Az egész életünk az életről való lemondás,... a végén.