Indián tánc

Látogatók száma: 67

Szemembe szórt csalt ölelés
szép szóba zárt hamis remény
nem szóltam mert szerettem
nem sírtam csak temettem...

Tüzet raktunk sötét éjen
üldögéltünk melegében
összebújtunk borsóhéjban
illatától elbódultan
mezőt jártuk napsütésben
esőben és fújó szélben
elrejtette föld és mező
bokor, rét és jó levegő
szemem elől is rejtőzött
tüskévé vált
hol előjött
ködöt fújt rám
füstöt látott
szememben a könnyel játszott
pálcát tört és rám olvasott
tudattalan
Istent dobott
csak ő látta a miértjét
nekem maradt
szép emlékként
elengedtem kék virágát
szeretetem a tulipánját
nem szóltam én csak reméltem
egyszer majd egy sötét éjen
ismét világ gyúllik nékem
tűz lobog a kihűlt réten
megjelenik rejtekében
nem fedi majd bű a báját
megmutatja igazságát
átölel és sírva mondja
visszajöttem hozzád Bonca.