Lírai önéletrajz
Látogatók száma: 67
Ha valaki írásra adja a fejét, szenvedélyévé válhat, nem tudja letenni a tollat. Ha valaki nyitott természetű, mindent kitár , de mindent be is fogad. A lírai én nem spórolhat magán. Kiírja magából örömeit, fájdalmait; és kirajzolódik olvasói előtt ÉLETE
Szerelem
Az idő vonatán érkeztél, s
kértél ajtóm előtt bebocsáttatást.
Szívem kapuját tártam ki neked, hogy
örökkön örökké lakhelyed legyen!
Az idő vonatán érkeztél, vissza
jegyet nem vettél, velem örökre
szerződtél. Összefutott két Út ölelésben;
Szeretetmágnesek vonzásgyűrűjében.
Mysty Kata
Te vagy...
Te vagy szívem
másik fele,
Te vagy az életem
rejtekhelye,
Te vagy titkom ajtajának zára...
Nálad szívem pitvarának
kulcsa...
Te vagy lüktető szívem
dobbanása,
Ünneplő lelkem
édes álma.
Te vagy álomba ringatóm,
szerelmet kézből itatóm.
Te voltál sorsom könyvének
írója;
Vagy ma is, rang-adója,
S leszel halálig az adósa!
Mysty Kata
Szeretni
Szeretni jó, szeretni
oly nagyon kell!
Szeretve lenni mily
igazi jel! - Égi! és
nem mindenkié!
Ha szerethetsz biztató,
ha szeretnek még biztatóbb,
ha szeretve szeretsz a legfőbb Jó!
Semmi se keseríthet el, ha ez való!
A pénz az érzelmeket
veszejtő rossz...
A gonosz nem haboz,
mindent "keresztbe tesz",
ha ráfekszel, fölemel!
Köszönöm, hogy vagy nekem...
Ma is hihetetlen...
Szeretsz; nem tudom;
igazán Te érzed, mi az
ott legbelül, szíved körül...
de ne - ne kutasd!
Nekem elég, ha érzem
én is ott belül,
valami titkos vágy küzd
Érted, kérve: - ne engedj!
Mert úgy is maradni akar!
Mysty Kata
Bűnben fogantunk
Bűnben fogantunk te meg én,
Magányban talált rám a remény.
Imába foglalhattuk volna Jézus nevét;hogy
megfoghattam kezed, s te az enyém.
Vigaszt találtál a borban,
Öltél, öleltél kéjes mámorban,
Imádtalak Isten helyett téged,
Fölforgattad bennem a mindenséget.
Meg van írva, jól tudom!
Ki lesz "gyarlón gyilkosom"
Úgy, mint Júdásé egykoron...
Áruló csókod ajkamon.
Közel vagy, mégis oly távol!
Testben itt, de ó! lélekben hol?
Vagy nekem, ó! de mégsem...
Oldás és kötés az élet!
**********
**********
***
Istenem!
Oly jó, nagyon jó!
Halk imák repdesnek ajkaimon,
Törleszthetem vétkeink jogos vámjait.
Értéktelenek lennének vágyaink,
Ha nem lennél velünk Atyám!
Kinek is mondhatnánk el
lelkünkben oly mélyen
gyökeret vert fájdalmak bénító bánatát!
Égesd fel bennünk az önzések
pokol tanyáit, lávaként hadd
törjenek föl a szereteted
főnixes lángjai!
Mysty Kata
Hiába mondanád.. Hiába mondanád most már, hogy szeretsz,
nem hiszem el...
Hiába mondanád most már, hogy kívánsz,
azt sem hiszem el...
Hiába mondanád, féltve féltelek,
legyintenék talán...
Hiába mondanád: - "Kérlek, ne menj el!"
Azt válaszolnám - Mennem kell!
Mysty Kata
A tékozló férj
Visszahozott a kegyelem,
sorsod sorsomba hullt vissza...
Lehullt rólad a rabság súlyos lánca .
lelkem lelkedben friss táncát járja.
Mégis, mégis visszatértél!
Isten hozta ezt a döntést!?
Emberarcú Sátán, ó! - beállt közénk,
A hűség hídján nem jöhettél.
A tékozló férj szíve dobbant,
s "azt" a pokolba küldte nyomban.
leláncolt Prométheusz lángba kapott,
s csodamód Főnixszé változott!
A labirintus fala omlik, vége!
Betemeti a zord éjszakát!
Viszi a szél, sodorja tovább!
A hölgy lidérces álma talány...
Mysty Kata
A cikket írta: Szabó Katalin
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tedd ezt Évikém!
Saját magad orvosa lehetsz!
A lelki sebek fájdalmai tompulnak..
Szorítok Érted ! katy
Nagyon jólesnek a szavaid, a biztatás... Most nekem is igen nagy szükségem van rá, mert én is hasonlóan, mint te bizony vívódok saját magammal, de még csak enyhülést érzek... és nagyon sok kérdésemre hiába keresem a választ.
Puszi,
Éva
Kedves Kata!
Nagyon szépek a verseid, sokatmondóak. Mint a bevezetődben is írod, rólunk, az életünkről, az érzéseinkről szólnak.
Valami hasonló indíttatást érzek én is, valahányszor nekifogok és írok örömeimről, fájdalmaimról. :-)
Puszi,
Éva
Saját magad orvosa lehetsz!
A lelki sebek fájdalmai tompulnak..
Szorítok Érted ! katy
Kedves Katalin!
Sokatmondó versek, telve érzéssel és az élet sodrásával. Köszönjük.
Pussz, Tündér
Engem gyógyít , kezel és ápol! Köszönöm!!!
Nagyon szépek a verseid, sokatmondóak. Mint a bevezetődben is írod, rólunk, az életünkről, az érzéseinkről szólnak.
Valami hasonló indíttatást érzek én is, valahányszor nekifogok és írok örömeimről, fájdalmaimról. :-)
Puszi,
Éva
Sokatmondó versek, telve érzéssel és az élet sodrásával. Köszönjük.
Pussz, Tündér