Magányban...
Látogatók száma: 17
Mint hűvös hajnal,
úgy érinted lelkem:
beleborzongok
s fázom -
Takarj be, kérlek!
Puha álomképek
csitítják a valót,
némítják a Szót...
És én már megint
elveszítettem
egy csodát...
Még nem vagy messze,
de közel sem már,
nehéz fájdalom lengi át
a lélek megüresedett szobáját...
Szavaim Istenhez
már alig hallhatók;
ilyenkor jobb csendben:
elbújni a világtól
s hajnalomba suttogni:
Hiányzol....
A cikket írta: gleam
Hozzászólások
időrendi sorrend
hangulatos vers annak ellenére, hogy nem igazás vidám
grat.
:)
grat.
:)