Már nem érzem
Látogatók száma: 40
Két éve írtam, mégis, mégis...
Már nem érzem
már nem érezlek minden órában, percben,
már nem látlak menni az úton, a fényben,
már nem hallom hangod a lenge szélben,
már nem érzem illatod az éj sötétjében,
már nem beszélek magamban az egyedüllétben..
már régen nem lendítem vonat ablakából kezem feléd,
már régen nem tapossa lábam veled a kert gyepét,
s fiad arcát sem simogatom már, téged benne látva,
szívem sem zakatol már vergődve az esti homályba..
hogyan is tehetném mindezt, hiszen a részem lettél,
sejtjeimbe gubóztál, minden rezdülésed bennem él,
s csak akkor szűnsz majd meg létezni, ha minden elmúlt,
mert egy vérrög az erek útján becsukja a szív-kaput..
/BI/
Kép: Net
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Idővel felszárad arcunkon a könny,
nem csillog többé, mint a gyöngy.
Továbblépünk, vállunkon a múlt terhe,
régi boldogságunk szépítő emléke.
A távolodó tegnapot átszűri a jelen,
s jövőbeni örömet már más jelent.
Puszi: Yolla
Azt hiszem, T e is érzed, milyen "örömet"jelent nekem már a jövő, még akkor is, ha optimista vagyok...:-)
Puszi, Ilona
Kedves Ilonka, mélyen megérintett a versed, köszönöm!
Pussz, Tündér
Puszi, Ilona
Pussz, Tündér
nem csillog többé, mint a gyöngy.
Továbblépünk, vállunkon a múlt terhe,
régi boldogságunk szépítő emléke.
A távolodó tegnapot átszűri a jelen,
s jövőbeni örömet már más jelent.
Puszi: Yolla
Köszönöm! :-)
Puszi
Puszi