Monoton élet

Látogatók száma: 39

Asszociáció Tóth Árpád Őszi kérdés című versére

Tóth Árpád

Őszi kérdés

Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?

És fájt-e, amíg nézted a nyárfást révedezve,
Hogy reszket agg fejük, az ezüstösfehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már szeptember, a nagy szénásszekér?

S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakúlt időkbe
És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!

S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz simúlt s bús kezeidet nyalta?

Asszociáció

Monoton élet

Ősz végén autómmal suhantam
a főúton, mely mint főér a szívet
kettéosztotta a learatott mezőket,
főtt kukorica ízét éreztem a számban
s láttam, amint egy sertés tengerit túrja a tálban.

Láttál-e már ilyet? Vagy éppen pihensz
fáradtan, munka után a panel negyedik emeletén,
elmerengve azon, hogy túl vagy már életed delén,
ám újra itt az ősz, s te sorsod írása szerint tengsz-lengsz,
álmaidban valami új változásban reménykedsz...

Ha vége a robotnak, elfásultan zötyögsz
buszon vagy villamoson, majd leülsz
néhány percre a parki padra, gondolataidba merülsz.
Miért fáj ez a monoton élet? Halkan nyögsz,
majd felállsz,- idő, míg hazatalálsz.

Álmaimban őszi estén a csillagokban jártam,
de a kép összetört, didergő kutya vonyított.
Lezuhantam. Megmaradok? Még a hideg is kirázott!
S a hajnali ködszitálta sugarak ott bolyongtak
a szélzörgette kopasz fák ágai között...
/BI/

Kép:net