Múló szerelem...

2013. április 9. - Látogatók száma: 42

Nem kenyerem a beszéd,
ne kérdezz!

Zavart látok szemedben,
mit kavart

kusza szálon futó élted,
s nem érted,

éjjel, ha hazaesel,
étel vár,

széles vetett ágyunkban
kéjt álmodsz,

nyakadba fúrja fejét
valaki,

puha bőrét arcodhoz
érinti,

reggel pihenten ébredsz,
simogatsz

selymes hajú kis fejet,
kisfiad

bújik hozzád szüntelen,
hiányod

nagy űr piciny lelkében,
nem érzed?

Miattam világgá mehetsz!
Ne feledd,

neki örökre apja
kell legyél!