Naponta
Látogatók száma: 53
Hallgatom...
Szívem, mint bomlott malom
zörög, kopog, hallgatom.
- Csitt! Még pár nap,
várj csak!
Az övé ide simul,
a zaj csitul.
- Hiszed még? - kacsint rám
pimaszul.
Párnám simítom:
- Azt mondta!
- Nem mondott semmit,
vagy csak annyit...
Zörög, kopog a bomlott malom,
s én hallgatom.
- Csend! Kicsit alhass!
Úgy kell a nyugalom...
Nekem is kellene,
de láttad, mindig
odavisz a lábad!
Forró éjszaka vége
a hűs zuhany, pirkadat,
s remény ragyog felém
- egész nap.
A cikket írta: Sonkoly Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Elnézést Kedves Virág! :)
Úgy tűnik ez ma nem az én napom, kétszer is írtam Neked....
megyek piheni...
Szeretettel, Éva
Puszillak! :)
Tetszett a vágyakozós, játszadozós verse. Az agramatikus rész szép lezárás.
Boldog Új Évet Önnek is!
Bokor
Nekem is nagyon tetszik! :)
Úgy tűnik ez ma nem az én napom, kétszer is írtam Neked....
megyek piheni...
Szeretettel, Éva
Nekem is nagyon tetszik! :)
Puszka! :')
Nekem is nagyon tetszik! :)
Puszillak, szeretettel!
Éva
Kedves és játékos, mint amikor aprót kóstolgatunk a jóból és az sosem elég. :)) Minden gondolatfalat után többre vágyik az ember!
Puszi:Ailet
Szeretettel üdvözöllek!
Éva
Csodakedves ez a versed és nagyon aranyos!
Pussz, Tündér