újabb események régebbi események további események
20:52
charleshicktw regisztrált a weboldalra
02:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
04:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:28
mrabcRELK regisztrált a weboldalra
00:43
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:27
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Ne olvasd el

2011. november 26. - Látogatók száma: 44

Nem egészséges elme gondolatai...

Azt hittem, a világ szép,
A világ jó, a világ boldog.

Csalódtam…

Számomra a felhők véreznek,
A madarak némák,
A szél hidegen lehel bele
A magányos emberek szívébe.

Nem tudtam, hogy a magány
Nem a társnélküliség,
Hanem a magány a lélek
Bágyadt pillantása a fénybe
A vágyakozás útja
A csendbe, a némaságba,
A fullasztóan sűrű sötétbe.

Azt hittem amit látok az jó,
Hogy én is boldog lehetek, mint más.
Azt hittem az érzés ad életet,
De már tudom, hogy inkább elveszi azt.
Már nem a nevetés tesz boldoggá,
Hanem a semmi.
A nagy francos, mocskos,
Átható határtalan semmi.

Szemét, aljas senkiházi.
Csak némán hallgat,
Majd tüntetően kézen fog
És megmutatja hogy mi az amire vágysz.

Ő erős, te gyenge,
S mint ahogy a vad lovak gázolnak át
A földön haldokló levelek gyönge testén,
Úgy tépi ki szívedből a fájdalmat,
Amiről neked azt mondták, hogy az élet.

A cikket írta:

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. december 15. 11:38

megtekintés Válasz erre: Zsizsik - 2011. november 27. 10:58

Kedves NePé mester!

Írom, ami először eszembe jutott:
Úristen, ez eszméletlen jó!!!!!
"a lélek bágyadt pillantása a fénybe" ennél festőibb kifejezést a magányra még nem olvastam/hallottam.
Érdekes, hogy nekem nem a mély fájdalom tartalom érződött. Persze nem vidám vers, de sokkal inkább egy amolyan fájdalmasan megvilágosodott állapotot tükröz.

Gratulálok, engem lenyűgözött ez a vers!
Köszönöm, üdv, Zsizsik

Örülök, hogy a megláttad a versem valódi mondanivalóját!
Köszi hogy benéztél és nagyon köszi a kommentet is! :)
2011. november 27. 10:58
Kedves NePé mester!

Írom, ami először eszembe jutott:
Úristen, ez eszméletlen jó!!!!!
"a lélek bágyadt pillantása a fénybe" ennél festőibb kifejezést a magányra még nem olvastam/hallottam.
Érdekes, hogy nekem nem a mély fájdalom tartalom érződött. Persze nem vidám vers, de sokkal inkább egy amolyan fájdalmasan megvilágosodott állapotot tükröz.

Gratulálok, engem lenyűgözött ez a vers!
Köszönöm, üdv, Zsizsik
 
2011. november 27. 08:26
Kemény, mint maga az élet egyes aspektusai... :)
Köszönöm hogy megtiszteltetek figyelmetekkel és kommentjeitekkel!
Szeretlek benneteket! :)
2011. november 26. 21:11
Kedves Mester!
Ez nagyon keményre sikeredett.
Jóóó!
Üdv,
Pinokkió
2011. november 26. 20:22
Én egy dacos nő vagyok és elolvastam. Abban egyet értek, hogy a társasmagánynál kevés rosszabb van, de van. Meg felhők is, még akkor is ha felette kék az ég. Tény, hogy nehéz egy fájdalommal teli élethelyzetben ezt hinni is, de muszáj. Mert kell! Élni, érezni kell! Nincs jó és szép, csúfság és fájdalom nélkül. Az indulat és düh, ami tombol a versben szerintem már egy lépés a fény felé. A fásultság sokkal ijesztőbb lenne. Én bizakodom.

Üdv: Ailet
2011. november 26. 19:59
Elolvastam. És nagyon fájdalommal van tele. Ennyire nem lehet rossz? Én tudom, hogy rossz, de nem ennyire. Lehet egy nap, max. kettő, de aztán talpra kell állni, nem feladni, nem hagyni, hogy legyűrjön és ilyen keserűvé tegyen az élet.

Nem tudom kinek a gondolatai ezek, de valóban nem egészséges elme, aki az életről így ír.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: