No empátia

Látogatók száma: 61

Legyőzöm ezt a gyilkos kórt,
ha addig élek is!
Fejem homokba dugva létezem,
mint annyi más.
Csak élvezem az életem.
Kit érdekel az önsors rontó
áldozat, s az éhező,
hazug, szabad hajléktalan,
ki kér és mindig kap,
majd jót röhög az ostobán,
ki érte vonta meg talán
szájától a falatot, testétől ruhát?

Legyőzöm ezt a gyilkos kórt,
ha addig élek is!
Időrablók és pénznyelők tetves hada
nem ejt rabul!
Magam kárára többé semmi sem tiétek!
Dolgozzatok, fizessetek!
És kérjetek, ha kell! Én majd adok
– ha jut, mert énnekem fölös.
Itt véget ért a jó világotok!
Ígéretért cserébe nincsen több segély,
mert kenyérért, hűségért cserébe
kővel és sárral dobáltatok...