Nyári hőség
Látogatók száma: 37
Kifordult sarkából ez a világ,
szédítő nyár, fényben haldoklik a virág,
talpam alatt szeretném érezni
a fű üdítő, puha selymét
s nem a repedt föld sebét.
Kerítés lécén rozsdafarkú kacérkodik velem,
kop,kop,kop,, csőrében dobog szívem,
ne hallgass el, friss vizet töltök az itatóba,
s ő vidáman csetteg, úgy hangzik,
mint hideg télben, mikor vacog az ember foga...
Félek, mert nyom a tűző nap terhe,
kókadtan vánszorgok be, a sötétbe.
Hol van már az a nyár, mikor
a tengerben fürdő nap heve
csokoládé színt csókolt a testemre...
Elmúlt, nem jön vissza már,
mint eltűnik majd ez is, e forró nyár..
Ilona
Kép: Net
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Árnyékra vágyom én, nem a tűző napra,
testemet a nap már ne nagyon csókolgassa,
hogy aztán napszúrástól hánykolódva,
egy nagy lavórban lábamat belelógatva,
szebb napokra gondolva hűtsem le magamat?