Önzés
Látogatók száma: 40
Hirtelen ott álltál velem szemben,
jó ég, a szívem is megállt hirtelen!
Húsz éve nem láttalak, nem hallottam rólad,
miért?- már régen nem kutatom az okokat...
S most csöndembe rontottál, ömlött belőled a szó,
mint a hordalékokat dobáló, megáradt folyó.
Én is szerettem volna valamit kérdezni,
de nem volt rá módom,
kérdésem megakadt torkomon...
Aztán, amilyen hirtelen jöttél,
úgy sodort tovább az őszi szél,
néztem, amint eltűnsz a kanyarban,
s már csak magambafúltan suttogtam:
-hozzám miért jöttél?
Nem lesz már több húszévem,
hogy kérdésemre a választ megérjem..
A függöny eltakarja várakozásom.
Bartha Ilona
kép:Net
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
A pillanatnyi érzéseidet nagyon jól visszatükröző verset olvashattam tőled. Rengeteg kérdést vet fel egy ilyen típusú magatartás. Hogy ez önzés-e a részéről vagy csak egyszerűen megfutamodás, ki tudja, lehet csak félelem a következményektől...
Puszi
Akit húsz évig a barátodnak hittél és a kapud mindig nyitva állt előtte, attól az ilyen viselkedés mindenképpen önzés. Nem lehet sem megfutamodás, sem félelem. Mert barátok voltak és az kötelez. És a barátságban a csak "ego" nem szabad, hogy előforduljon. Mert minden barátság 50-50 %! Ez a véleményem...
Puszi
Puszi