Örökre

Látogatók száma: 16

Virágot kaptam,
Egyszerűt, nemeset, tisztát, és szépet.
Elfogadtam,
Semmit nem kértél cserébe.
Amikor átadtad,
Szemed oly boldogan csillogott,
Mégis, mintha benne láttam volna,
Némi kis bánatot.
Ahogy a virágod levelein lévő
Reggeli harmat cseppjeit,
S benne leltem,
A titokban féltett, elmúló álmaid.
Most már tudom,
Te már akkor láttad,
Virágodnak majdan lehulló szirmait
Hisz már annyi ősz eltelt,
Lehulló, barna, árva levelekkel.
S vele az elseprő évek,
Erekkel, gyökerekkel.
De kérlek, ne légy szomorú,
Ezért párnádat ne áztassa a bú.
Hisz, tudd,
Virágodat örökre megőrzőm,
Ha elapad minden forrás,
Akkor is,
Ha könnyeimmel kell öntöznöm.
Hisz mindent, mit adtál
Örökre szívembe zárom.
S ha mégis,
Szárad majd virágom,
A réten nyíló pipacsokban
A szíved, mindig megtalálom.