Oroszlánszív

2010. június 19. - Látogatók száma: 22

Oroszlánszívem dobog.
Vérem lüktetve forr.
A düh, mi bennem lobog
belsőmben forró pokol.

Erőssé tesz a méreg,
Megfeszülnek izmaim -
Nem látod? Szeretnélek!
De felemészt a kín.

Oktalan ne okolj már,
nem ez, mi jár nekem,
rended nekem nem szabály,
azt csak én teremthetem.

Tudom, szörnyű sorscsapás,
de sajnos így esett,
nem érhet már támadás,
mely összetörné szívemet.

Mert míg erő van bennem,
s ereimben árad a vér,
küzdök az önkény ellen,
és mindenkivel, ki rabnak remél!