Színek és érzések

Látogatók száma: 37

Akkoriban hittem színeknek valóját,
zöldfülűek igaz, őszinte vágyálmát:
Piros színben siklott szerelem ladikja,
ringatózott lágyan rózsaszín habokban.
Reménynek a kékje ragyogott az égen,
repceszínben jártunk boldogságmezőben.
Évek múltán hitem erejét vesztette,
fejem lágya benőtt, leszálltam a földre.
Szemem elől sorra eltűntek a színek:
narancssárga hajó hányódott a vízen.
Dühöngött a tenger vörös Nap fényében,
rohantak a felhők viharnak képében.
Színehagyott ábránd, csalóka remények,
szürkeségben Napnak sugara ölelget.
Eldöntöttem végre, hiszek a mesében,
újra festek mindent zöldfülű színekkel.

A cikket írta: Clara62

támogatóink