Te adsz erőt... (saját vers)

Látogatók száma: 48

Régóta pendülnek
már ócska hangszerek,
messze veti az idő,
hát emeld fel fejed!
Hidd, hogy bárhogy lehet,
és a diadal eljő...
Megérdemelt végzet!
Sorsom mikor végzed?
Csak várok, hogy majd jő...

Karodban álmodnék,
jövőbe vágyódnék,
hol nincs gond, bú, veszél.
Értem, amit értesz,
ily érzés nem téved.
Oh, már elmúlt éjfél!
Látom pillantásod,
édes mosolygásod,
mikor a nap felkél...

Te vagy minden napom,
az örök vigaszom!
Ne hagyj el, mert eltörök!
Hűvös lényed éget,
adagol egy mérget,
mit fájó szívvel tűrök.
Beköszöntött, csak úgy
s szerelembe borult,
egy lomb, bokor, mit őrzök.

Mi a nyitja ennek?
Hazug képek mennek...
Szemem előtt ott van Ő!
Poros padlás rejti,
nincs, aki megfejti,
kérve-kérlek bújj elő!
Szüntesd meg a csendet,
suttogd, hogy rendben lesz,
hiszen, csak te adsz erőt!