Vallásos téma

Látogatók száma: 14

Hiszem az Istent, mert így neveltek, ha vállalom , akkor boldog is leszek.

Advent

Dobrai Zoltán, 2008. 11. 22.

Fehér kis falura, beköszönt újra,
Jézust váró Advent szent vasárnapja,
A kis harangok szólnak vígan- búsan,
Hírt hoztak, s adnak szomorú világban.

Hideg tél jött szegény embereknek,
Születést hoz majd, az Istenfélőknek,
Szép fekete ünneplő ruhát öltve,
Fohászkodva fel-fel néznek az égre!

Ülnek, templom padjaiban énekelve,
Hálával gondolnak a teremtőre,
Én is de, sokszor voltam ott közöttük,
Eljövendőt hittel: vártuk és hittük.

Új, igaz megváltásba reménykedve,
Éltünk szent parancsait cselekedve,
Jézust ma is várjuk, hisszük,
Olyan jó bízni benne nekünk.

Nem csak Adventet, jaj, mi mást is várunk,
Kibe hinni, bízni tudunk s akarunk!
Lelkünket gyertya fénye világítja,
Csüggedni vagy félni nem szabad soha.

Hiszünk benned mi jó Urunk, Istenünk,
Nem vagyunk, szeplőtlenek van sok bűnünk,
Minden évben hittel oly nagyon várjuk,
Adventet a bűnös lelkünkben áldjuk!

Istenem ha szeretsz.....

Dobrai Zoltán 2006. 11. 21.

Istenem, ha szeretsz, és ha vagyok neked,
kicsit néha enyhüljön meg a Te szíved!
Rossz voltam, hűtlen más, mint akartam lenni.
Úgy szerettem volna csak a jónak hinni!

Nagy volt a zavar a kishitű lelkemben,
úgy éltem én, sokszor nem bíztam senkiben,
mást láttam, mint ami jól és messze látszott,
gyűlöltem, átkoztam az igaz világot!

De mennyit fájt lelkem, talmi dogok miatt,
kerestem, bódultan menybe azt az utat,
mire nem találtam, rá nem leltem soha,
tudom ez csak nekem, magamnak a baja.....

Álmomban ott vagyok én, ítélkezz Uram,
nincs erőm, nem akarok, s nem védem magam,
bűn terheli lelkem, mi nem szent- átkos,
így védekezni nehéz és nagyon bajos.

Ha eljön majd a végső várva - várt óra,
mennem kell síromból hívó, parancsszóra,
megyek minden szennyemmel mit össze, szedtem,
mit a sors kéretlenül is adott nekem!

Mások, vannak jobbak s rosszabbak is tőlem,
jaj mindent nem akartam, de nem is kértem,
gyenge voltam, a lelkem hitvány, erőtlen,
mentségem, valós más nekem semmi nincsen!

Istenem, ha szeretsz, és ha vagyok neked,
kicsit néha enyhüljön meg a Te szíved!
Rossz voltam, hűtlen más, mint akartam lenni,
úgy szerettem volna csak a jónak hinni!

Ma este

Dobrai Zoltán, 2008. 12. 24.

Jaj, Istenem ma ne enged összetörnöm,
Ma eset másnak oly boldogság és öröm,
Nekem lelkem annyira fáj bele, halok,
Képzeletben, én Erdélyben, otthon vagyok!

Falú széli kis ház olyan : hideg , sötét,
Nem ontja többé melegét , szeretetét,
Kik nekem tűzet, raktak, jóságot adtak ,
Most Ők már örökre temetőben vannak.

Ha megyek csak a temetőbe mehetek,
Én csak ott és akkor lehetek veletek!
Ajándékba: virágot , gyertyákat adok,
Hej ,jól tudom, hogy soha mást nem adhatok.

Hideg havas téli estén olyan messze,
Imádkozom, hogy én ma ne törjek össze,
Istenem. Ha éjfélbe harangszót hallok,
Azok biztos Egrespataki harangok!

A testem Debrecenben, bolyon és kószál,
Lelkem a boldogan haza Erdélybe száll,
Ott senki nem vár, csak az emlékek vannak,
Nem vehetik el, azt megtartom magamnak.

Mond Uram!

Dobrai Zoltán, 2010.01.16.

Uram olyan súlyosan miért büntetsz,
Mit elviselni úgy érzem, nem bírom!
Mond, ha kárhoztatsz, és te már nem szeretsz,
Léted s mennyei hited én megtagadom.

Adtál , mit most kajánul vissza veszed,
Véleményem előre nem kérdezted,
Lelkem, szívem vérzik, mert megsebezted,
Tettedért én hálás nem leszek neked!

Hordani fogom emlékét s keresztem,
Az emlékét drága kincsként, megtartom,
Keresztet bűnjelnek magammal viszem,
S ha kérik, mindenkinek megmutatom!

Szeretnél: sok nagy terhet nem raknál rám,
Testem fáj nekem, most lelkem is szenved,
Azt hiszed, hogy ezeket én akarnám?
Vagy ami nekem most fáj, mind egy neked!

Nem voltam bűnös veled és másokkal,
Tetted nem érdemeltem és jogtalan,
Nem veszek revánsot tőled átokkal,
Ilyen kicsinyesség hozzám méltatlan.

Őrzöm örökre azt, aki oly drága,
Tőlem magadhoz vetted túl korán,
Én, hogy mit érzek erre nem gondolva,
Tetted ezt velem mindenható jogán!

Istenem....

Dobrai Zoltán 2005. 11. 15

Csak egyszer voltál jó Istenem,
döntöttél, hogy Bábel ne legyen,
adtál nekünk egy Édenkertet,
benne ősanyát, embereket.
De hozzá: csalfa ármány kígyót,
almát: pirosat és csábítót,
kiűztél minket a Szenthelyről,
kiestünk Isteni kegyedből!
Adtál pusztító özönvizet,
bárkát, menekülni lehetett.
Ararát hegyet , mentsvárat,
javítani talán hibádat ?

Vasárnap van.

Dobrai Zoltán 2007. 04. 22.

Erdélyi kis falumban,
ott is ma vasárnap van,
szólnak a Szent harangok,
de én most messze vagyok!

Szeretnék velük lenni,
kétszer templomba menni,
beülnék én a padba,
ismerős nem akadna...

Oly rég eljöttem onnan,
nekem csak emlékem van,
boldog, szép ifjúságom,
mégis úgy visszavágyom!

Nekem a maradt szépnek,
igazi jó emléknek,
Istennek az a papja,
ki hitét nekem adta.

Zúgjatok csak harangok,
akkor is, ha nem vagyok.
Hallom-hallom messziről,
mert hírt kapok Istenről!

Hitem maradt a régi,
más nem akarok lenni,
lelkem visszajár oda,
az én szép, kis falumba!