A dilidoki
Látogatók száma: 113
Kora reggel van, álmos tekintetek vesznek körül a nőgyógyászati váróban. Ide csak pirkadatkor érdemes jönni, a sorszámokat elkapkodják, mint gyerekek a cukrot.
Lassan ébredezik a tömeg, még fél nyolc sincs, a rendelés sem kezdődik mindig időben. Halkan nyílik a liftajtó, egy fehér köpenyes alak közeledik méltóságteljesen. Minden szempár felé fordul, ő lassan utat tör magának a nők sorfala között. Viszonozza a köszönéseket, és mikor már azt hinném, megúszom, zengő baritonján rám szól:
- Jutkaaaaaaaaa, csak nem kisbaba lesz? Azért van itt? És John? Ő nem jött?
- No, baro! - jött ki belőlem gondolatban a vidéki.
Ekkor kezd megnyílni a föld alattam. Emberünk ugyanis nem a nőgyógyász, hanem a helyi idegorvos. Nagy szaktekintély, még a régi munkahelyemről ismerem, oda jártak be edzésre az öregfiúkkal. A doki hatalmas figura. Imádja a nőket, az italt, a kocsmát, a kártyát, hallottam már orosz népdalokat énekelni egy hosszabb este után.
A rendelése kész kabaré. Pácienseit is az állandó nőügyeivel szórakoztatja, talán, kicsit dicsekvésből, dokink ugyanis elmúlt hetven.
A régi ismeretség okán gondolhatta, hogy válaszolok a kérdésére, én meg csak ültem, lányos zavaromban elpirultam, dadogtam valamiféle választ. Nem a kérdéssel volt bajom, a tömegből figyelő szemek zavartak. Lesték, mi közöm a doktorhoz, egy vagyok – e én is a fizetősök közül?
Értitek, ugye?
Mert neki ilyenek is vannak szép számmal. Mesélt már Amszterdamról, ahol százezreket hagyott a pulton, csak élete álma váljon valóra, egy néger nővel akart egy éjszakát. Folyt a drága pezsgő, a koktél, az éjszaka eseményeit most nem mesélném el. Bár, mi végig hallgattuk, mindenkinek a fantáziájára bízom, mit kapott az öreg kétszáz ezer forintnak megfelelő euróért.
Pechemre, az ominózus napon szoknya volt rajtam, az ember lányát az évek megtanítják, mit viseljen, ha már olyan helyre megy, ahol szét kell tenni a lábait. A doki elismerően pillantott végig harisnyába bújtatott virgácsaimon, a nők, egymás válla mögött kukucskálva néztek engem, az áldozatot. Bár, az ő szemükben inkább a szerencsefia voltam.
- John nem jött? – tette fel ismét a kérdést az orvos. John-nak a férjemet hívja, mert hasonlít az ő amerikai vejére.
- Nem – hebegem, - ide egyedül járok. Aztán erőt vettem magamon, mert már nem bírtam a kíváncsi tömeget, gondoltam, elütöm én is egy viccel az egyre kínosabbá váló helyzetet.
- Doki – kértem – maga is mesélhetne, mi újság? Azt hallottam, nem jár edzésre, nem jár kocsmába mostanság.
A hölgykoszorú, ha lehet, még nagyobbra nyitotta szemét, száját, fülét. Csak lessetek, gondoltam, megkapjátok a műsort, épp erre vágytok!
- Jaj, Jutka, – jött a válasz síri hangon – letiltottak mindenről. Nincs edzés, kocsma, kártya. Munka, aztán haza. Sivár és szomorú lett az életem.
A visszafojtott nevetéstől csak bólogattam, Shakespeare drámáinak szereplői nyomába se értek az öreg előadásának. Nem féltem én őt, tudom, hogy vannak kiskapuk, aminek a kulcsait a hétfejű sárkány – esetünkben a felesége – őrzi, azért ki – ki lehet onnan szabadulni.
- Nahát, - szánakoztam tettetett szomorúsággal a hangomban – mi lesz most? Bezárják a kocsmát is lassan maga nélkül. Ki fog az asztal tetején állva énekelni? Ki fogja a cici formára fújt tejszínhabot lenyalni a születésnapi tálcáról?
Ez megtörtént eset volt, akkor ünnepelte a hetvenedik születésnapját, férjem rendelt neki italt, a tálcára tejszínből két női mellet fújt, az öreg pedig lenyalta. Melleket mindig, és szívesen. Idézet bezárva.
- Jutka, Jutka, nem tudom, mi lesz velem, már csak a munka van, csak az asszonnyal mehetek mindenhova.
Kicsit meg is sajnáltam volna, ha nem látom a több tucat női szempárt, akik nem ismerik a dokit úgy, mint én. Hagytam, sajnálják csak ők nyugodtan, én elnevettem magam.
- Ne aggódjon doki! Lesznek versenyek még, ahol, úgy hallottam, kötelező a részvétel az igazolt játékosoknak. Laci bácsi mesélte múltkor a kocsmában, maga pedig igazolt játékos, ugye? Akkor hol itt a hiba?
Esküszöm, hála volt a szemében. Valami reményfélét is láttam, meg azt, ahogy a fogaskerekek elkezdtek dolgozni a fejében. Gondolatban már ott is volt, a versenyen, ahol az öregfiúk csapata megint diadalmaskodik, ami után be lehet ülni pár jó korsó sörre, távol az otthontól, távol a sárkánytól. Közel a szabadsághoz, az ismeretlen, még felfedezésre váró lányokhoz.
Elköszöntünk, neki is kezdenie kellett a rendelést. Mintha elmentében fütyörészni hallottam volna…
A cikket írta: anubis
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tudtam, hogy valami kimaradt:))). Jelentem, pótoltam!
Puszi
---------------------------------------
Így már tökéletes! :))))
Drága Zsöti!
Ezek után képzeld el, mik hallatszanak ki a váróba egy rendelés alatt:). Már az maga megérne egy cikket, de így, hogy van szerencsém a dokit közelebbről ismerni, gondoltam, inkább személyes élményeimet mesélem el vele kapcsolatban.
Ha találkozunk, majd átadom neki az öt csillagodat, tuti boldog lesz:). És elkéri a számodat:)))))).
Puszi,
J.
Á, a számomat nem adom.:)) Olvasnivalót, inkább. :)
Az exem nőgyógyász volt, egy párszor még én is elpirultam a beszólásain. :))))
Puszillak, Zsöti
Szia Pinokkió!
Mondtam én, hogy az "M" a múltkoriban nem volt véletlen.
Köszönöm a dicsérő szavakat:).
Puszi,
Judit
Puszi, Pinokkió
Szia Anubis!
Én is sorba állok, hadd dicsérhesselek... ave Anubis!
Életteli vidám lendületes, apró humorbonbonokkal, öniróniával tűzdelt írás. Szerintem ilyet még nem is olvastam tőled:-)
Nagyon örülök ennek, csak így tovább!!!
Puszi,
Pinokkió
Mondtam én, hogy az "M" a múltkoriban nem volt véletlen.
Köszönöm a dicsérő szavakat:).
Puszi,
Judit
Ez nagyon jó volt, életteli, pörgős, szórakoztató.
Hm. A dokid egy fiatal fess férfiú. ; )
Neki is jár az 5*.
Puszillak, Zsöti. :)
Ezek után képzeld el, mik hallatszanak ki a váróba egy rendelés alatt:). Már az maga megérne egy cikket, de így, hogy van szerencsém a dokit közelebbről ismerni, gondoltam, inkább személyes élményeimet mesélem el vele kapcsolatban.
Ha találkozunk, majd átadom neki az öt csillagodat, tuti boldog lesz:). És elkéri a számodat:)))))).
Puszi,
J.
Nagyon baró! Vagy hogy kell írni. ;-)
Ez szórakoztatóbb, mint egy vakrandi. :))))
Puszi
Orsolyád
Én is sorba állok, hadd dicsérhesselek... ave Anubis!
Életteli vidám lendületes, apró humorbonbonokkal, öniróniával tűzdelt írás. Szerintem ilyet még nem is olvastam tőled:-)
Nagyon örülök ennek, csak így tovább!!!
Puszi,
Pinokkió
Hm. A dokid egy fiatal fess férfiú. ; )
Neki is jár az 5*.
Puszillak, Zsöti. :)
Ez szórakoztatóbb, mint egy vakrandi. :))))