újabb események régebbi események további események
22:49
Black Ice módosította a cikkét
22:32
Black Ice új cikket töltött fel
19:43
Ilona új cikket töltött fel
18:50
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
18:48
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
18:07
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
18:04
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
12:23
Virág új bejegyzést írt a naplójába
11:15
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
10:19
D Klári új cikket töltött fel
14:37
D Klári új bejegyzést írt a naplójába
13:37
Új cikk került fel a weboldalra
06:23
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
22:25
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
21:32
D Klári új cikket töltött fel
20:01
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez
09:27
Ilona módosította a cikkét
09:26
Ilona új cikket töltött fel
05:47
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
00:18
Yolla új cikket töltött fel

Azok a gyermekévek!... 4.

2012. február 24. - Látogatók száma: 60

Emlékeimben örökké!... Az én karácsonyom!

(Közeledik a karácsony és én egyre gyakrabban jutok el gondolatban odáig mit is jelentett számomra. Magammal beszélem meg, kivel is mással, hiszen a családom, akik valaha is számítottak nekem, már nem léteznek. Léteztek valamikor, míg egy nagy család voltunk! A gyermekkoromban, amikor még számomra az ünnep a várakozás örömét jelentette, a körülöttem zajló hajcihőt nem úgy éltem meg, mint valami rossz előjelét annak, hogy valami készülőben van, hanem izgalommal, és szeretettel néztem, és vártam a végkifejletet.)

Számomra az ünnep a hajnali ébredést juttatja az eszembe, amikor korán reggel visításra keltünk fel, és mi gyerekek, abban a pillanatban talpra ugrottunk és rohantunk az ablakhoz, hogy lássuk, ahogy leölik a disznót. Istenem! Hogy sajnáltam szegény párát! Olyan volt a hangja??? … és mindig is érzem azóta is, hogy először hallottam, az életéért küzdött az a szerencsétlen állat, de akik legyűrték ugyanezt érezhették akkor! Sok éhes szájat tömtek be azzal a szegény malaccal!

Hogy féltem, amikor le kellett mennem a pincébe és tudtam, ott van az a disznó, aki arra vár, dehogy várt, mit tudta ő, hogy mi lesz a sorsa? - Le fogják szúrni! – Nekem le kellett mennem fáért, ahogy anyám kérte, és hiába volt minden ellenkezés, hogy én nem szeretnék oda lemenni, mert félek, nem volt pardon. Összeszedtem minden bátorságomat és lemerészkedtem a fáskamrába. Disznóval nem is találkoztam! Ott röfögött, közel a másik kijárathoz, ő is a menekülésen gondolkodott!

Milyen érdekes így visszaemlékezni? Mindig is a pince és a padlás jelentette számomra a veszélyforrást. A pince, mint mondtam, a sötét, beláthatatlan részeivel, a padlás ugyanezért, mert a két ház közös kéménye mindig is egy választóvonal volt a házak között, és a mögötte részre soha nem merészkedtem. Hm.

A száraz ruhát pedig akkor is le kellett szednem a kötélről, ha bennem nem volt elég mersz ehhez. Segítenem kellett anyámnak, mégsem vallhattam be neki, hogy én gyáva vagyok! Rám mindig számíthatott, mert sokkal gyorsabban tettem meg a visszafelé utat, mint ő azt elképzelte? Az okát soha nem kérdezte, én meg nem mondtam.

A mosókonyha tisztára sikálva. Az előkészületekben, amikor már cseperedtem, nekem is részt kellett vennem és milyen élvezetes volt, amikor később az illatokkal megtelt szinte az egész lépcsőház két emelete. Elviselték a lakók, mert tudták anyám nagy szíve tartogat valamit a számukra is, úgyhogy jó lesz megbékélni a szagokkal, ha kapni is szeretnének valamit. A türelmüket anyám mindig is honorálta, ezért került olyan kevés hurka, és kolbász a füstölőbe! Végül a padlásra.
*
Milyen sokan voltunk akkor, amikor az ünnepek előtt egy-egy ilyen disznóvágásra sor került! Mennyire élveztem a nyüzsgést, milyen izgalommal vártam a fejleményeket. Az első harapnivalót, ami ilyenkor szokás. A hagymán megsütött vért. Az volt az első falat, na nem az egész! Kellett a hurkába! De sokan nem tudják, hogy milyen a disznó töke, hagymán megsütve? Hm. Valami fenséges!!!

Aztán, amikor a nap vége felé már gyérült kissé a teendő és már csak a vacsorára koncentráltak, már alig vártuk a sült kolbász, hurka, töltött káposzta és egyéb falatokat, finomságokat, hát az volt maga a Kánaán! Én így érzékeltem! …. Mit fáradtság? Segítettem én is, ahol tudtam, amit kértek, tehát mint, aki jól végezte dolgát, úgy részesülhettem én is a javakból, mint bárki más!

Milyen ügyesek voltak az emberek, az asszonyok, anyám, apám, akik annyi mindent képesek voltak megtenni azért, hogy az év során felnevelt disznó, végül is bekerüljön egy egész családnak a megélhetését biztosító éléskamrájába, amit nálunk spejznak, és padlásnak neveztek. – De én tudtam a járást felfelé, és még mielőtt odalopakodtam volna, ahol lógtak a már füstös kolbászok, valami megállította mindig a kezem, amikor arra vetemedtem volna…. de azt nem szabad!... Hogy mi volt az, ami megakadályozott, nem is tudom?

És amikor együtt volt az egész család, micsoda mennyei, béke és nyugalomnak éppen nem nevezhető édes zsivaj, már így gondolok rá, akkor talán kissé elviselhetetlen volt néha, de ma már, szinte hiányzik!

Folyt.köv.

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. február 29. 06:35

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2012. február 28. 13:45

Emlékszem micsoda mulatozások voltak a disznótoros vacsora után! Azért régen is tudtak élni! :)

Én úgy mondanám: Régen tudtak élni! :-)
2012. február 28. 13:45
Emlékszem micsoda mulatozások voltak a disznótoros vacsora után! Azért régen is tudtak élni! :)
2012. február 24. 17:19

megtekintés Válasz erre: Zsomwin - 2012. február 24. 15:58

Nektek mindig kandisznótok volt, Évi? :))
Jó volt megint!
Zs.

Nem mindig volt az, de megismertették velem az ízét...

Örülök neked és tündérnek, hogy elszórakoztattalak kissé! :-)

Pussz,
Éva
2012. február 24. 15:58
Nektek mindig kandisznótok volt, Évi? :))
Jó volt megint!
Zs.
2012. február 24. 10:03
Kedves Éva!

Az emlékeink és a tapasztalásink vezethetnek egy szebb jövő felé. Azoknak a szép napoknak a zamata megédesítheti az elkövetkezendőket is.

Pussz, Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: